Az iskolákban sokan szenvednek a kötelezőkkel: azonban én úgy hiszem, hogy Defoe klasszikusa a kivételek közé tartozhat. Ámbár lehet, hogy elfogult vagyok, született introvertáltként néha igazán vágytam akkor egy lakatlan szigetre. Ez nem is igazán változott, igaz, ma már inkább egy egzotikus paradicsomba és csinos nőtársaságba képzelem oda magam. Mivel Bora Bora messze van, Palvin Barbi pedig nem válaszol (mondjuk, rá se írtam), így marad jelen regény részletes bemutatása.
A kissé csapongó bevezető után térjünk rá a lényegre: miben más, mitől új, miben értékes Defoe regénye. Mitől tudja még mindig megragadni az olvasók képzeletét, több száz évvel később is? A válasz szerintem az ember gondolkodásának mélyén rejlik.
Az ember évezredekig mítoszokkal magyarázta a világot, annak működését. "Az ember, amikor tudatára ébredt annak, hogy egy rejtélyes világban él, ahol erőit meghaladó titokzatos hatalmak kénye-kedvének van kiszolgáltatva, istenek képzelt történetében mondja el mindazt, amit tulajdon létéről és sorsáról, egész érzésvilágát és gondolkodását átható reményeiről és szorongásairól érez és gondol. Ilyen értelemben a mítoszt nem úgy kell magyarázni, mint valami felsőbb isteni világ eseményeit, hanem mint az ember egzisztenciális problémáinak képletes elbeszélését." [1]
Robinson, mint a (nyugati) ember kiábrázolása, nem csak egy személyes élettörténet, hanem
a természettel az életért küzdő, sőt, a természetet meghaladó kultúraépítő hős mitikus alakja.
A kultúra itt kulcsfogalom. Vona Gábor a könyvében a kultúrát, mint a halálszorongás elleni legfőbb eszközt, a társadalom kohézióját, az emberi lét meghaladását, annak értelemmel való felruházását szolgáló jelenség [2]. A kultúra átalakítás. A kultúra munka. A kultúra önmeghaladás: lépés a közösségi hallhatatlanság felé. A kultúra közösségi jelenség. S mint ilyen, Robinson egyszerre kerül hármas szorításba: egyrészt, a természetben rejlő veszélybe, maga az egyedül való túlélés kihívásába, másodrészt az emberi támogató közösség elvesztésébe, harmadrészt egy kulturális válságba. Az utóbbinak oka, hogy az új környezet nem teszi lehetővé a meglévő, jelen esetben angolszász kultúra teljes körű fenntartását.
Robinson azonban - ahogy említettem - hős. A válságból kilábal, noha mindent elveszít, a múltban szerzett tapasztalatait, illetve a kultúra elérhető vívmányait a körülményekhez képes megőrizni, és a maga hasznára alakítani. Amíg tud írni, feljegyzéseket készít. Folyamatosan naptárt vezet. Újra felfedezi a mezőgazdaságot, igyekszik a saját életét nem csak megmenteni, de kényelmessé tenni.
Robinson története az individualizált nyugati ember hőstörténete.
Emellett mozgalmas, magával ragadó és izgalmas olvasmány. Nem csak kötelezőként érdemes elolvasni!
Szubjektív értékelés: 10/10
Amennyiben támogatnád a blog működését, kérlek, a könyvet az alábbi linken keresztül vedd meg: https://lira.hu/tradetracker/?tt=4784_12_360807_&r=https%3A%2F%2Fwww.lira.hu%2Fhu%2Fkonyv%2Fszepirodalom%2Fifjusagi-irodalom%2Fregenyek%2Frobinson-crusoe-13
Köszönöm!
[1] Békés Gellért: Istenkeresés; második kiadás 1977 40-41. oldal