"Merj férfi lenni!" Bedő Imre
Egy kötetlenebb beszélgetés során egy kolléganőm nemrégiben megjegyezte, hogy milyen egyszerű férfinak lenni, mert nekik „minden könnyebb”. Tényleg így van? Igaz ma, 2020-ban James Brown dalszövege: „It's Man's Man's World”?[1] Habár megértem, miért gondolja így, őszintén szólva engem meglepett a kijelentés, hirtelen nem is tudtam rá mit mondani. Én az látom, hogy
a 21. századra a férfikép, a férfiasság megkérdőjeleződött, megingott, válságba került.
Ennek számos oka van, melyet egy korábbi könyvajánlómban[2] említettem. Csak példaképp említek pár válságjelenséget:
a pornófüggőség hatására a szexualitás képe a férfiaknak átalakult, erősebb a teljesítménykényszer is, s nem utolsó sorban, elszakadtak a realitástól; [4]
a mérhetetlen mennyiségű online pornó, videójátékok és sorozatok/filmek fogyasztásának köszönhetően sokan „menekülnek” a felelősségvállalás elől, aktív cselekvés helyett passzívakká válnak, avagy, soha nem volt még ilyen könnyű „nem felnőni”[3];
az online kommunikáció terjedésének köszönhetően a nonverbális kommunikáció területén amúgy sem túl ügyes férfiak szociális képességei csökkentek;
az apák kikerültek a családból, megszűnt az együtt töltött munka, nincs példa, nincs minta;
a férfiasság képe biológiailag nem annyira egyértelmű, mint a nőé, aki a gyerekszülésben önmegvalósíthatja magát. Egy férfinak fel kell fedeznie a céljait, önmagát, a szerepét. És ma már a nagy eszmék utáni korban élünk…
Még jócskán tudnám sorolni a különféle társadalmi, szociálpszichológiai vagy kulturális okokat, melyek természetesen kiegészülhetnek személyes problémákkal. Ez rengeteg, a férfiakat érintő negatív statisztikát is megmagyaráz. Manapság nem könnyű férfinak lenni, egyáltalán meghatározni, mi az. Nem csoda, hogy rengeteg nő hiányolja „az igazi férfiakat”.
Bedő Imre könyvétől ezen kérdések kitárgyalását, illetve ezekhez kapcsolódó logikus cselekvési tervet vártam. Vitaindítót és elgondolkodtató olvasmányt. Akár csak építő ötleteket, akár, egy mélyebb elemzést. S őszintén –csalódtam.
A könyv pozitív oldalával kezdem. Az alapproblémában, és az okaiban jórészt egyetértek a szerzővel. Tetszett az is, hogy cselekvésre szólít, illetve a férfi életszakaszokról szóló modellje is elgondolkodtató volt. Szimpatikus a cél, és meg tudom becsülni, amiért ezt a „missziót”, amit a Férfiak Klubjával felvállalt. Ő az a szerző, akivel egyszer leülnék sörözni.
Azonban, számos problémáim is a könyvvel. Az első, hogy nem volt világos magának a műnek a célja.
Egyáltalán nem programadó, motiválásnak túl elvont, elméleti munkának túl konkrét és nem ahhoz elég kidolgozott.
Inkább csak egy véleménykötetnek éreztem, ezért is voltak olyan fejezetek, részek, amiket ismétlésnek, sőt, egyenesen feleslegesen éreztem. Például, mi értelme volt arról írni, hogy a férfi egy fa vagy tűz. Inkább érdemesebb lett volna releváns verseket keresni, amik képszerűek a férfiasságról. Vagy képeket, festményeket fotókat beilleszteni.
Nekem a könyv szerkesztése se tetszett, erőltetettnek éreztem. Úgy éreztem, hogy külön álló dolgozatokat gyúrt egybe, ami nem baj, viszont így egy esszékötetszerűséget jobban ki lehetett volna kihozni. De ez persze csak szubjektív megjegyzés.
Nagyobb probléma, hogy számos logikai ellentmondást láttam a könyvben. Csak három példa:
Egy helyen azt írja, hogy a férfiak csakis a nők viszonylatában[5], sőt, egy nőn keresztül[6] lehetnek valóban férfiak. Ugyanakkor tudjuk, tapasztaljuk, hogy a nők a nagybetűs Férfiakhoz vonzódnak. Azaz, ha egy férfi Férfi akar lenni, akkor azt egy nőn keresztül érheti el, aki azonban egy Férfihoz vonzódik. Így ez elég nagy szívás. Én nem degradálnám nem le a nem párkapcsolatban élők férfiasságát: az egyedüllét, a szingliség állapot, a férfiasság úgy hiszem, mentalitás, szerep és tartás. Nyilván, könnyebb egy kapcsolatban egy férfi szerepet (társ/férj) felvenni, de azért vannak nem Férfias férjek is.
A szerző maga közgazdász, és mégis, olyan erős kapitalizmuskritikát olvastam a könyvben, melyre Marx is elismerően bólintott volna. Ez nem feltétlenül baj, viszont erre nem számítottam. Voltak erős állítások, például, hogy „az alapélemiszereknek üzentek hadat gazdasági érdekből”[7]. Tudom, nem a szerep határozza meg a véleményt, de egy volt banki szakembertől és vállalkozótól konokpéteri magasságokat olvasni mégis csak pikáns.
A domináns, uralkodás, alfaság témakörében én elég zavart éreztem az erőben. Számomra ez a fejezet - noha értem - elég zavaros volt. Például, a dominancia fogalmát át akarta fogalmazni szolgálatra. De miért? Vagy az alfa-Férfi fogalmat alkot, teljesen feleslegesen, hisz a Férfit írja le. Ismételten: miért? Több ilyen különös gondolatmenet is volt...
A könyvben érezni lehet egyfajta, a filozófiával és a tudománnyal szembeni ellenérzést.[8] Ezt az értelmiségellenességet nem nagyon tudom megérteni. Egyrészt, a mű így komolytalannak, s így kevésbé hatásosnak tűnik. Megértem, hogy kényelmes, mert így a szerző előre elvágta magát az esetleges vita lehetőségétől, illetve megspórolta magának a könyvtárazás, érdemi alátámasztás fárasztó aprómunkáját. Az „értelmiségieskedő”[9] vitákat azonban igenis meg lehet és meg kell vívni a férfikép terén is: lásd Jordan B. Peterson munkássága.
Ha már könyvtárazás: nagyon zavaró, és más kritikámban is leírtam már:
egy tényirodalmi könyv akkor komolyan vehető, ha hivatkoznak benne!
Én tényleg nem értem, hogy legalább a számszerű statisztikáknál miért nem lehet hivatkozni? Én hiányoltam az aprómunkát, az utána olvasást, az elméleti megalapozást: akár pszichológiai, szociológiai vagy ha már gyakran említi a falusi életet, néprajzi könyveket mindenféleképp át kellett volna olvasni. Ez az írás általános színvonalára, a logikai vázlatra is jó hatással lett volna.
Másrészt, ettől talán nem lett volna ennyire múltba révedő a könyv. Több helyen leírja, hogy régen mennyire könnyebb és jobb volt férfinak lenni, és hogy milyen szép volt minden. Hogy az „asszonyverő hímeket nem tekinteték férfinak”. Na már most, akár mennyire és szép férfivilág volt, kétségtelen, hogy a patriarchális társadalom sok helyen megnehezítette a nők életét. George Elliot például nő volt, de csak férfiként adhatta ki a könyvét. A nők sokáig nem rendelkeztek szavazati joggal[10], és az apai- vagy férji hatalom alatt álltak. A múltra lehet építkezni, de az csak alap, semmi több.
Emiatt fájó, hogy kimaradt a férfikép történeti változásának elemzése is.
Kevés szó esik az ipari forradalomról, a szexuális forradalomról, de annál több annak következményeiről. A következményeket az okok nélkül elemezni tévútra vezet. Csak egy példa: egy helyen Bedő arról ír, hogy a régi emberek sokkal jobban éltek, hisz mindent megtermeltek maguknak, és becsületesen dolgozva építették az életüket. A szerző itt igazán kitérhetne a társadalmi munkamegosztás, és a specializálódás ipari forradalom miatt kialakult szükségszerűségére. A specializálódás nem választás kérdése, egy modern, kapitalista társadalom alapvetése[11]. Ennek köszönhető, hogy jobban élünk, mint az előző nemzedék, ennek minden pozitív és negatív hozamával együtt.
És párszor, igen „wtf!” kifejezést írtam a könyv szélére. Például azt a sirámot, hogy szülőt használ a jog nemző helyett, és ez azt üzeni a férfiaknak, hogy „megszűnt a felelőssége”, egyszerűen nem tudom hova tenni.[12] Miért, nincsen szülői felelősség?! Vagy a másik, hogy nem lehet valaki racionális és érzelmes egyszerre.[13] Én meg azt mondom, dehogynem! És erre a tipik vasárnapi iskolai válaszom van: Jézus. Egyszerre borította fel dühösen a vámszedők asztalát, illetve kérte tőlük számon racionálisan az írásokat.
Összességében sok mindenben egyet értek a szerzővel, és a könyv üzenete – merj cselekedni, vállalj felelősséget, légy férfi – igenis fontos. Érték- és kultúrateremtő, illetve inkább (újra)felfedező lehetne – ha valaki más írja. A véleménykönyv csak vélemény, s véleménye mindenkinek van. Emiatt nincs számomra akkora súlya, mint Zimbardo-Coulombe páros könyvének[2]. Érvekkel, számokkal, kutatásokkal és valós történetekkel alátámasztott kötet lehetne, de nem az: ahhoz túlságosan kidolgozatlan. Egy férfiasságról szóló művészeti alkotásról se beszélünk, ahhoz túl konkrét.
Nekem ambivalens érzéseim voltak olvasás közben: egyszerre volt zavaró, ugyanakkor építő is. Van fejezet, amit nem értettem, én inkább kihúztam volna, és van olyan bekezdés, amit az aluljáróban osztanék. Egyszerre van közkincs és selejt jellege. A remek részek miatt azonban remélem, hogy sok fiút, illetve válságba került férfit magánál valamire többre sarkall: nagybetűs Férfivá válni.
Ajánlom
tizenéves srácoknak,
elvált férfiaknak.
Nem ajánlom
femnáciknak.
Szubjektív értékelés: 10/6
Amennyiben érdekel könyv és felár nélkül támogatnád a blog működését az alábbi linken azonnal meg is rendelheted: https://lira.hu/tradetracker/?tt=4784_12_360807_&r=https%3A%2F%2Fwww.lira.hu%2Fhu%2Fkonyv%2Fismeretterjeszto-1%2Ftarsadalomtudomany%2Fferfienergia
Köszönöm!
[1] https://www.youtube.com/watch?v=H77fRz1rybs Megtekintve: 2020.08.15 22:40 [2] https://kbkonyvesblog.wixsite.com/kbblog/post/zimbardo-coulombe-nincs-kapcsolat Megtekintve: 2020.08.15 22:40
[3] https://www.ted.com/talks/cindy_gallop_make_love_not_porn Megtekintve: 2020.08.15 22:40 [4] Más okok miatt, de pl. Japánban külön szó is van az ilyen férfiakra. https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%B3soku_dansi Megtekintve: 2020.08.15 22:40 [5] 74. oldal „Férfinak csakis a nők viszonylatában, a nőkhöz képest lehetünk.” [6] 75. oldal „A férfivá válás momentumánál láthattuk, hogy egy átlagos életet férfi csakis egy nőn keresztül, egy család által építheti be magát a jövőbe.” [7] 32. oldal [8] 22. oldal [9] 29. oldal [10] https://gondolatkiado.hu/pdf/Simandi_Nok.pdf Megtekintés: 2020. 08. 15. 21:17 [11] https://hu.wikipedia.org/wiki/Munkamegoszt%C3%A1s Megtekintés: 2020. 08. 15. 23:26 [12] 228. oldal [13] 260. oldal