cringe (Szleng)
angol, jelentése: kínos, gáz
Vannak könyvek, amelyek nehéz olvasni. Nem azért, mert olvashatatlanok. Nem azért, mert bonyolultak, nem tetszik. Azért, mert tükröt mutatnak az olvasónak: és a kép nem feltétlenül hízelgő. És talán a következő kritika eléggé "cringe" lesz...
Engem alapvetően egy békés embernek neveznek barátaim és ismerőseim. Ebből következőleg a szerelmi ismerkedéseim során is kerültem a konfliktusokat. Az egyik randimon volt egy furcsa jelenet. Fagyira hívtam meg a lányt és mondtam, természetesen fizetek. Miközben én a tárcámban kerestem az aprót, a lány szó nélkül kifizette a nem túl nagy összeget (eleve érződött, hogy nem tetszik neki az, hogy meghívom). Utólag visszagondolva én azt érzem - talán helytelenül -, hogy akkor ott kellett volna hagynom...
Nyilván egy fagyiról volt szó, és nem akartam egy ilyen apró dolog miatt megszakítani egy számomra hihetetlenül szimpatikus lánnyal az ismerkedést. Viszont ez két okból is óriási "red flag", "vészjelzés" kellett volna, hogy legyen ez az eseménysor. Egyrészt, a lány nem volt rendben a nőiességével, hisz képtelen volt arra, hogy elfogadjon még egy gombóc jégkrémet is. Ha egy lány egy ilyen apró dologtól is kényelmetlenül érzi magát, illetve függő helyzetben érzi magát tőle, azt jelenti, hogy nem képes az befogadásra, a női princípium [1] megélésére. Hisz egy öntudatos Nő tisztában van az értékével, és egy kedvességi gesztust nem értékel túl. Legalább is az én értékrendem szerint (és a gyakorlati tapasztalataim szerint) így van. Ezek a típusú lányok nem képesek kapcsolatra, túlságosan férfiasak, önérvényesítőek, egyszerre vágynak egy erős férfira, ugyanakkor maguk sincsenek tisztába önmagukkal.
A rosszabb tanulság mégis az, hogy nem álltam ki az értékrendem, a férfi szerepem mellett. Számomra ez kínos, sőt, kifejezetten megalázó tett volt. Talán cringe lett volna otthagynom, viszont a határszabás végül is férfias. Nekem akkor erre a viselkedésre nemet kellett volna mondanom, és kifejezni azt, hogy ez nem fér bele. Túl sok mindent megengedek másokkal - különösen a nőkkel - szemben. Hiányzik belőlem az átható aggresszió, érvényesítés, hisz nem vagyok asztalcsapkodós típus. Talán ezért is éltem meg egyes lányoktól megalázó viselkedést. Egyszerűen megérezték a férfiasság hiányát, és azt hitték, hogy bármit megtehetnek...
Leimbach pont erre vezetett rá, pont ezzel szembesít: hogy nem vagyok kapcsolatban bizonyos férfi aspektusaimmal. Nem vagyok eléggé harcos, nem vagyok kitartó, nincs hitem. Nem éltem még meg a Harcos archetípus tapasztalatait. Nekem jelenleg sok mindennel meg kell küzdenem: azonban ez a férfiasságom megélése nélkül nem megy. Ne felejtsük el, mik nőnek lehet születni, de férfivá válni kell!
És ezzel foglalkozni kell, hisz
a férfiasság mára válságba került.
Egyre több helyen igyekeznek a hagyományos férfi értékeket mérgezőnek, a férfiasságot és a férfiakat veszélyesnek, a hagyományos szerepeket elavultnak beállítani ("toxic masculanity"). Kétségtelen, hogy a férfiképen és a férfiasság fogalmán van mit módosítani, de erre a válasz a több felelősségvállalás és értékalapúság, nem az elnőiesedés, vagy még inkább a gyermekkorban való visszatérés. És legkevésbé a mérgező maszkulanitás tévtanának kihirdetése és a férfiak kasztrálása. A férfi sorsa, hogy férfi legyen, bármennyire is közhelyesnek tűnik is ez a mondat!
Puzsér Róbertnek [2] van egy nagyon szemléleletes hasonlata, a mezsgye (külvilág, az ismeretlen, a vadászat vagy később a munka terepe, a jövedelem forrása) és a tűz (otthon, család, házimunka, pihenés, a belső világ) viszonyáról. A férfi a mezsgyén férfi, a tűznél gyermek. Nem csoda, hogy a külvilágból visszajövő nő csodálkoznak, hogy nincsenek igazi férfiak: kiszorították őket a mezsgyéről. Lehetnek ők rendesek, de amint egy nő átveszi a dominanciát, a férfi gyermek viszonyba kerül, és lehet ő egy Mr. Nice Guy, egy nő ettől csak megeszi reggelire.
A nők a mezsgyét megjárt férfit, és nem az otthon maradt jófiút akarják. Pedig, a fiatal fiúkat ma a tanító nénik sora kondicionálja arra, hogy a nagybetűs Jófiú legyen. Megalkudnak az élettel, és elnyomják a saját vágyaikat, akaratukat, ahelyett, hogy pozitív módon újrafogalmaznák és küzdenének érte. Ráadásul, "a férfiakat egyre nagyobb mértékeben sújtja a teljesítménykényszer, az irányvesztettség, a feleslegesség érzése, az érzelmi függés a nőktől és az elmagányosodás." [3]
A könyv egy remek emlékeztető, figyelemfelhívó ezen problémákra. Személyes és társadalmi fejlődést egyaránt szolgál, melynek tudásanyagát bőséges forrásanyag és évtizedes terápiás tapasztalat támaszt alá. Külön érdekes a szexualitással kapcsolatos tudatformálási fejezetei, emellett a szerkesztés is logikus, az archetípusok kifejezetten érdekes volt olvasni. Összességében úgy hiszem, hogy rengeteg ismerősömnek, az útjukban elakadt férfitársamnak ezt a könyvet a kezében kell nyomni. Én több embernek is ajánlottam már, viszont itt is fontos kiemelni. Lehet ez a könyv iránytű vagy térkép, útmutató, de nem helyettesítheti az utazást. A férfiasság megélése ugyanis egy utazás: legyen merszünk elindulni!
Szubjektív értékelés: 10/10
Köszönöm!
[1] Ez a női princípium levezethető a szexuális aktus szimbolikus értelmezéséből is: a gyermeknemzés során a nő teste befogadja a férfi spermáját. A nőt, a nőiességet ezért is írtál le gyakran termőföldként, hisz az is befogadja az elvetett magokat. A magyar nyelv is érzékletes, a férfi magjáról, az anyaföldről és terméketlenségről beszélünk, ezek a fogalmak a befogadás aktusát írják körbe. Természetesen ez általános, szimbolikus értelmezés, és egyáltalán nem gondolom, hogy a nőknek mindent el - és be kellene fogadniuk.
[2] https://www.youtube.com/watch?v=dlE1J10jiPQ&ab_channel=Puzs%C3%A9rR%C3%B3bert Részlet: 41:16 időponttól. Megtekintve: 2021.11.01. 19:10
[2] 21. oldal