A sci-fi egy hihetetlen változatos műfaj. Számos zsánernek "ősatya"; lehetővé teszi komplex távoli világok, civilizációk, kultúrák grandiózus építését ugyanúgy, mint rövid személyes történetek megalkotását. A sci-fi történeteket alapvetően kettő típusba lehet sorolni: az úgynevezett "hard sci-fi" sokkal inkább reflektál a természettudományokra, szigorúan veszi a fizikai valóság törvényeit. A "soft sci-fi" fókuszában a társadalomtudományok, az ember áll.
Ted Chiangot ebben a besorolásban igen nehéz lenne elhelyezni. Egyrészt, ebben a pár novellában is sokszor maga egy természettudományos kérdés, például egy matematikai képlet a történet alakítója. Ugyanakkor, a számomra néha már érthetetlen szakszöveg mögött valós emberi életek, eszmék, gondolatok, sorsok vannak, például hivatkozott történetben az élet értelmét és célját tárgyalja a szerző.
Más történetek ugyanakkor hihetetlenül emberiek, a technológia csak mellékszál. Például a Szépségvakság során egy új technológia társadalmi kihívásait, és ezáltal az emberek szépséghez való viszonyát mutatja be (számomra ez már inkább egy disztópia volt), míg a A pokol mint Isten hiányában egy - a felesége után - mennybe vágyó, hitkereső férfi története: a megoldást végül az angyali jelenésben látja.
És mégis, hiába emberiek ezek a történetek és nem követik a természettudományos gondolkodást, én mégis "hard sci-fi" elemeit éreztem benne. Valahogy hideg, steril, távoli volt. Emberi, de még is messze éreztem magamtól. Szerintem azért, mert a Chiang műszaki ember, s ezért baloldali agyféltekés, analitikus módon gondolkozik.
Ezzel a megjegyzéssel nem kívánom levonni a novellák értékét, nyilvánvaló, hogy az újszerű gondolatok és ötletek, a történetek megérdemelték azokat a díjakat. Szimplán szeretnék rámutatni, hogy számomra ez egy hátrány volt, vagy még inkább, fejlesztendő terület lenne. Valahogy túl szabályos, túlságosan lecsiszolt, szellemtelen. Tűz nélküli: és ha felélesztené, mégis, milyen értékek jönnének létre!
Végsősoron azonban nem tudom nem nem ajánlani. Én úgy hiszem, hogy
a jó sci-fi történetek valójában antropológiai művek. Azaz, reflektálnak arra a kérdésre, hogy mit jelent embernek lenni,
akár a távoli jövőben, egy távoli galaxisban, egy szimulációban vagy egy disztópiában. Ted Chiang megtette, és habár nem minden gondolatával értek egyet - amit például a jegyzetekben kifejt -, de mégis érdemes volt elolvasni, elgondolkoztattak.
Szubjektív értékelés: 10/8
Amennyiben támogatnád a blog működését - új könyvek olvasását . kérlek, az alábbi linken keresztül vásárold meg ezt - vagy más - könyvet vagy könyveket: https://lira.hu/tradetracker/?tt=4784_12_360807_&r=https%3A%2F%2Fwww.lira.hu%2Fhu%2Fkonyv%2Fszepirodalom%2Fsci-fi-fantasy-krimi%2Ferkezes-es-mas-novellak
Köszönöm!