Sylvia Plath - Az üvegbúra

"bárhol üljek [] mindig ugyanaz az üvegbúra borul rám, mindig a saját áporodott levegőmet szívom..."

Sylvia Plath

A hamartia ógörög kifejezés: keresztény fordításokban többnyire bűnként értelmezik, azonban eredetileg íjászatban használatos szakszó volt, valós jelentése "célt téveszteni"[1]. Nagyon sokatmondó: a bűn nem más, mint a helyes cél eltévesztése. Az út elhagyása. És jaj annak, aki a halál völgyének árnyékában letér a biztos ösvényről! A tévelygő ember veszélyes helyekre juthat, hisz ez ismeretlen terület. Terra incognita, s ki tudja milyen lények lapulnak a mélyben. A tudattalanba való alámerülést ritkán ússza meg az ember sértetlenül. Ha vissza is tér Holtláp mocsarából [2], valószínű, hogy valamit magával is hoz.

Értsetek helyesen, és értsetek jól: nem tartom bűnnek azt, ha valakinek mentális problémái vannak. Viszont az analógia nagyon találó és Esther Greenwood karaktere remek példa arra, hogy egy személyiség hogyan jut esik szét és veszíti el a kontrollt, ha utat téveszt. Ha nincs miért az baj. Ráadásul minden döntés fájdalommal jár: ugyanis egyben lemondást is jelent a többi lehetőségről. Könnyen hozhatunk rossz döntést, hisz kevés az ismeretünk, szubjektív az értékelésünk. Emiatt a döntéseink alapja az önbizalom, vagy még inkább, egy önhit kell, hogy legyen. Ha valakiben nincsen meg ez a hit, vagy elveszíti, az nem csak a célt, hanem az íját is bánhatja.

Kép forrása: nikko macaspac/Unsplash

Greenwoodnál végigkövethetjük a teljes kontrollvesztést. Kezdetben Esther karaktere számomra nagyon fárasztó volt. Eleve egy magába forduló nőről van szó, amivel nincs is baj, de egy csomó mindenen problémázott és aggódott. A kissé neorotikus személyiségéhez jöttek a tipikus női túlgondolások és hazugságok. Például [enyhe spoiler], amikor megtudja, hogy a neki udvarló férfi korábban már lefeküdt egy nővel - többször is - kiábrándul belőle. Nem azért, mert lefeküdt a másikkal - legalább is ezt állítja -, hanem mert álszentnek tartja. Szerinte a srác "ártatlanként" viselkedett, de mivel nem az, ezért kétszínű. Ez a logika baromi torz és fárasztó, és jön a slusszpoén: ezután se szakít (mondjuk eleve a saját fejében lévő álproblémáról van szó) a férfival, sőt, a jövendőbelijeként viselkedik.

Eshter nem tud kivel őszintén beszélni, nem ébred rá arra, hogy a fejében lévő gondolatok csak mentális börtönnel csak felesleges szenvedést okoz magának. Ismét egy bizonyíték Epiktétosz bölcsességére: ""nem a tények zavarják az embereket, hanem a tényekről alkotott vélemények". [3]. Ahogy az életben mindig előforduló apró kudarcok előjönnek, következik a hitnélküliség miatt elkerülhetetlen bukás is. A kisebb kudarc padlóra küldi, a cél elveszett, az íj is eltűnt: a személyiséget a tudatalatti pokolbéli szörnyei tépik szét.

A mentális börtön így vált földi pokollá: és menekülési útként tűnik fel a halál.

Az öngyilkossági kísérletek, a fizikai tünetek eljuttatják őt az ellátórendszerbe. A rideg orvosi környezet, az ezzel járó címkézés, az elektrosokk fájdalma mind-mind egy újabb lépés a szétesés felé. De én szeretném hinni, hogy mindig van esély a változásra. Meg lehet találni a helyes utat: de meg kell küzdeni érte. Ha viszont tanulni akarunk a kudarcból, ez a könyv remek lehetőség. Sajnos a könyv valós tragikumát adja az, hogy a szerző nem sokkal a kiadás után önkezével vettet véget az életének. Pedig a mű nem ad végső lezárás... de én szeretnék hinni a pozitív végkifejletben. A jóban hiszek!

Szubjektív értékelés: 10/8

Amennyiben támogatnád a blog működését, kérlek, az alábbi linken keresztül vásárold meg a könyvet: https://lira.hu/tradetracker/?tt=4784_12_360807_&r=https%3A%2F%2Fwww.lira.hu%2Fhu%2Fkonyv%2Fszepirodalom%2Ffelnottirodalom%2Fregenyek%2Faz-uvegbura-helikon-zsebkonyvek-91

Köszönöm!

[1] Jordan B Peterson - Túl a renden 126. oldal

[2] http://lotro.hu/holtlap Megtekintés: 2021.04.10. 22:15

[3] https://www.citatum.hu/idezet/22714 Megtekintés: 2021.04.10. 22:03