Férfiként számomra idegen terepre léptem - a romantikus lányregények birodalmába. Ezzel szerettem volna a Valentin-nap alkalmából kedveskedni a követőimnek (sajnos, betegség miatt csúszott a poszt, de azért remélem, egy hét alatt nem halt ki a szerelem :) ). A konyves_polc nevű Instagram oldalt készítő Blanka javaslatára fogtam bele és kezdtem feltérképezni a számomra "terra incognita" romantikát ezzel a kötettel. Nézzük, hogy sikerült!
Be kell hogy valljam, hogy előítéletes voltam. Nekem az volt a prekoncepcióm, hogy a legtöbb romantikus történet igyekszik minél átlagosabbá tenni a szereplőit, hogy minél több nő át tudja érezni a cselekményt és a magát karakter helyébe tudja képzelni. Nőt, és nem olvasót írtam, mert valljuk be: ez a műfaj a szebbik nemnek van kitalálva. Nem azért, mert a férfiak ne lennének képesek szenvedélyes szerelemre, hanem egyszerűen másképp értelmezik a valóságot.
A nők (általában) érzelmi alapon működnek, azaz az érzelmeik megélése fontosabbak számára. Egy férfi számára (általában) gyakran unalmas lehet a szerelmi történet, mert a legtöbb sablonos és előre lehet tudni: persze hogy összejönnek. A férfi számára logikusak az ilyen történetek, nincs is itt látnivaló. Mi az izgalmas? Nincsenek csavarok, nincsenek kalandok, nagy eszmék, csak érzelmi válságok. A férfiaknak meg ehhez nincs türelme. Bizony, ez alól én se voltam kivétel, néhol én is már kiabálni szerettem volna, hogy haladjon a történet. Igen, unalmas volt emiatt néha a sztori...
Ezt a "szenvedést" meg mondjuk a szerelmi háromszögeket a férfiak nem élik át: döntsön és kész. Egy nő számára ez nem logikai, hanem érzelmi dolog, és ezért nem olvasnak a férfiak romantikus történeteket (szerintem). És maga a szerző írta egy helyen, hogy ezek "olyan érzelmek, amelyeket nem lehet szavakkal kifejezni." [1] Így azonban marad az érzelmek környezetének körbeírása.
Például a helyszínek már-már túl részletes leírása, a már ismert és emiatt megkopott romantikus motívumok (itt egy elhagyott halászkunyhó, ahol izélnek) felhasználása mind azt szolgálja, hogy a női olvasó maga is átélje az érzelmeket. Nem véletlenül mondta Szirmai egy régi kritikájában, hogy a romantika valójában nőknek szánt pornó [2].
Adott a kérdés, lehet- egy romantikus regény ettől még jó könyv? Én úgy hiszem, igen, és itt egy olyan könyvet szerettem volna itt bemutatni, amely a szokásos sablonokon túl pluszt ad. Nekem akkor tetszik egy történet, ha igazán emberi. Különösen a romantikus műfajban akkor lehet igazán jó egy könyv, ha az író a stílusával érzékeltetni tudja azt, hogy itt valós személyek valós problémáiról van szó. Azaz, súlya is a cselekménynek. Életszaga van.
Anyám szerint nem vagyok romantikus, de ez nem igaz: inkább az zavar, hogy a filmjeiben a szereplők egy mézes-mázos álvalóságban élnek és álvalóságban élnek. Egy régi, osztályokon átívelő szerelmi történetben volt tét: a rangon aluli házasságot lenézték, és a nő számára mondjuk a társadalmi zuhanást is jelenthetett egy ilyen szerelem. Ezzel szemben a szürke kisegérbe beleszeret a gimi legjobb pasija, érdektelen szerelmi háromszögek és felesleges nyűglődés stb. nem valósághűk.
Tehát, legyen életszagú és legyen tétje a dolgoknak, vagy ha nem, legalább legyen vicces a könyv, hogy a férfi tudjon nevetni, a nő meg érzelmeskedni.
Hogy szerepelt Stonehill könyve az általam támasztott követelményekkel szemben? Meglepően jól! Én őszintén csodálkoztam, hogy tud működni ez a könyv is, ámbár a romantikus könyvek örökölt problémáit ettől még éreztem. Azonban, a karakterek valóban életszagúak, és emiatt a közhelyek se zavartak annyira a Carmen de las Estrellasban. Ráadásul a spanyol polgárháború is adott az egész könyvnek egy tragikus élt, amelyet végig sejtetettek a leírásban.
A karakterekről tehát el tudom képzelni, hogy valóságosak, ámbár egyes tetteik számomra érthetetlenek: mégis csak, nőkből vannak. Tehát amikor Luisa és Eduardo megismerkednek, a fiú követi a lányt az otthonához, és órákon keresztül a lány ablaka alatt dekkol. Luisa ezt különösnek találja, én meg rohadt creepy dolognak, és nem értem, ezek után miért szeretett bele. Mármint, Eduárdo inkább egy instabil, depresszív lúzer srác, akibe nem értem, mi vonzó van. Isabelle ezzel szemben tökre érthető, szemben a lányával, aki nekem irritálónak hat.
Mármint, az a lázadó és belevaló csaj Isabella lánya, de talán pont emiatt fárasztó volt olvasni. Meg értelemtelen: például, viszonyt kezd egy sráccal, de nem értem, hogy miért. Mármint, miért nem lép kapcsolatra? A könyv szerint nem szereti. De akkor miért fekszik le vele: mert kéjéhes és a "nézéséből" tudja. Lehet, én vagyok konzervatív, de mi van? Ha még egyéjszakás kapcsolat, azt mondom, oké, de így meg zavaros az egész: mármint, oké, rendszeresen izéltek, de azért annyira nem vagy kíváncsi rá, tud hány éves meg hogy hívják? Meg van még, amit abszolút nem értek, de ezt inkább spoilerveszély miatt nem tárgyalom ki.
Ami még nem tetszett, hogy spanyol szavakat használnak. Jó, persze, Spanyolországba játszódik, de az, hogy egyes szavakat nem fordítanak le, igazából a hangulatot akarta áthozni. Ezt megértem, de nekem üres, hatásvadász módszernek érződött: ez azonban abszolút szubjektív dolog.
Összefoglalva elmondható, hogy számomra A költő felesége mégis csak pozitív csalódás volt. Bármilyen műfaji vagy egyéb hibái miatt el kell ismernem, a könyv jól meg van írva. Az élet tragikus körforgása miatt a regény vége természetszerűleg feszültséget hordoz magában, és szerintem jól át tudta magát adni a szerző. Még én is elérzékenyültem.
Néha azonban tényleg fárasztó volt a körülményes női gondolkodásmódot olvasni. Végső soron örülök, hogy férfinak születtem. Ennek örömére ki is bontok egy sört és berakok egy hangos és látványos akciófilmet, ami halállaza. Ahol például, ilyen gyöngyszemek vannak: https://coub.com/view/4r51g.
Szubjektív értékelés: 10/7
Amennyiben szívesen vennél könyveket, és támogatnád felár nélkül a blog működését, kérlek, az alábbi linken keresztül tedd meg: https://lira.hu/tradetracker/?tt=4784_12_360807_
Köszönöm!
[1] 214. oldal
[2]https://www.youtube.com/watch?v=4UdhIe1AvDg&ab_channel=HollywoodNewsAgency 1:39 Megtekintve: 2020.02.21. 16:36