In varietate concordia/Egyesülve a sokféleségben Az Európai Unió hivatalos mottója
Kevesen tudják, hogy az Európai Unió zászlója valójában bibliai eredetű. A Jelenések 12:1 szerint égi jel jelenik meg majd az emberek előtt: egy vajúdó asszony, melynek fejét 12 csillagból álló korona díszíti. Ez a jel termékeny, hisz gyermeket, fiút ad a világnak. Fájdalmai vannak, hisz osztozik az ősbűnben (vö 1Móz 3:16), viszont dicsőség övezi. Lába alatt a Hold, fején a csillagok, és napba van öltözve: mind azt mutatja, hogy ez az asszony a világ világossága (vö. Jn 8,12). Jel tehát, a legősibb értelemben. És az unió alapító atyjai úgy látták: Európa történelmi küldetése, hogy ez a termékeny jel legyen, mely valami rendkívülit ad a világnak. De kik voltak az atyák? Most az egyikről lesz szó...
Robert Schuman neve a legtöbb egyetemet, főiskolát végzett ember számára ismerős lehet, hisz a legtöbb felsőoktatási szakon van EU-s tárgy. Azonban azt kevesen tudják, hogy ki volt valójában ő. Bevallom, történelmet szerető emberként én se voltam tisztában a szerepével, az életrajzával. Ezért is örültem meg, amikor egy könyvszekér mellet elmenve megakadt a szemem ezen a köteten.
Robert Schuman az az ember, akinek az életrajzát valóban érdemes elolvasni. Inspiráló az a lelkiség, alázat, amely ellenére politikusnak állt. A politikai éleslátás, az államférfiúi bölcsesség, szakértelem és hihetetlen munkabírás: mindezt alázattal és segíteni akarással ötvözve.
Schuman nemcsak "Európa atyja", hanem a kereszténydemokrácia ikonja, és az államférfiú minőség mércéje is.
Azonban, hogy őszinte leszek: elég kényelmetlenül éreztem magam a kötet olvasása közben. Ennek nagyon egyszerű oka van: a könyv lényegében egy nagyon erős
katolikus propagandatermék, melynek célja Schuman boldoggá avatásának elősegítése.
Engem hihetetlenül zavart azaz erős elfogultság és bigottság, amely a szerzőt jellemzi. Csak egy példa: egy oldalon arról értekezik, hogy Franciaországban a forradalom a szabadkőművesség alapján jött létre, és célja az volt, hogy felszámolja a zsidó-keresztény kultúrát (sic!). [1] Azért a nagy francia forradalomnál voltak haladó polgári gondolatok, volt egy gazdasági válság, a társadalom kötött volt, nem volt mobilizáció, az emberek óriási nyomorban éltek és a katolicizmus finoman szólva sem a haladás oldalán állt. Például, ezért volt forradalom, szóval árnyalt a kép. Ezek miatt néha már-már liberálisnak éreztem magam.
Máshol, ha nem is ennyire radikálisan, de a katolikus társadalmi tanításokat, elképzeléseket tolmácsolja a szerző: de nem értem, minek. Mármint, miért ebben a könyvben kell kifejteni, hogy mi az egyházi tanítás például a hazafiságról? Ez jobban illett volna egy másik fajta kötetbe, itt feleslegesnek éreztem, és hihetetlenül kioktatónak.
Emellett zavart, hogy a könyv hihetetlenül szájbarágós, papos stílusban íródott, néha rossz volt olvasni. Sok volt az ismétlés, voltak momentumok, amelyeket feleslegesen emeltek ki, pl. Schuman egy zarándoklatát, vagy utazásait, vagy lakóhelyét. Nem tagadom, lehet, hogy fontosak voltak, de nagyon erőltetetté tették az ismétlések. Főleg úgy, hogy Schuman emberi kapcsolatait kevésbé tárgyalták. Például, azt nem tudtam meg, hány gyereke volt, és a felesége se kapott három bekezdésnél több szót. Azért az ember életének meghatározóbb szereplője a felesége és a gyerekei, mint egy gyerekkori kirándulás...
A hamisság a kritika teljes hiánya miatt is érezhető volt. Megint csak egy konkrét példa: amikor kormányfő volt, Schuman nem tudott a kormányának kellő politikai támogatást szerezni, a szerző a kommunista és a gaullista képviselők összeesküvésére gyanakszik. Ez az állítás lehet, hogy igaz, de akkor is: a politikai felelősség a kormányfőé, neki kell megteremteni a hátországát. Ha ezt nem tudja, nem "political animal", akkor hibázott: rossz taktikát követett, nem volt elég előre látó stb. Természetesen politikai rendszere váltogatja, a Negyedik Köztársaságban eleve nem voltak stabil kormányok: de akkor is, a politikai felelősség a kormányfőé, tehát a támogatás elvesztése kudarc. Ezt miért nem lehetett hibaként leírni?
Ennek ellenére nem tudom azt javasolni, hogy ne olvass Schumanról. A könyv tárgya ugyanis kiemelkedő, előre látó államférfi, az a próféta, aki megjósolta, sőt, aktívan támogatta az égi asszony, az egyesült Európa megszületését. Csak rajtunk áll, hogy milyen gyermeke lesz az öreg nőnek. Schuman életmunkája hozzájárult egy fejlődő, egységesülő, a különféle kultúrákat összehozó elképesztő kezdeményezésnek, ami ma az EU. Nem tökéletes, sőt, vannak bűnei és problémái, de azt el kell ismerni: az Unió a nyugati civilizáció nagyszerű teljesítménye. Nagy kérdés, mit kezdünk az örökségünkkel, és a mintával, melyet többek közt Schuman adott.
Szubjektív értékelés: 10/6,5
Ha te is szeretsz olvasni és felár nélkül támogatnád a blog működését, akkor az alábbi linken online is vásárolhatsz: https://lira.hu/tradetracker/?tt=4784_12_360807_
[1] 145. oldal