"Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága." [Jn 1:1-4]
Egy latin mondás szerint halottról jót vagy semmit (De mortuis nil nisi bonum.). Ezt szoktuk magyarul mondani, azonban sajnos ez egy félrefordítás. A helyes fordítás szerint halottról jól, vagy semmit. De hogy tudunk jól mondani valamit? Szerintem úgy, ha igaz, ha épít, elgondolkoztat vagy cselekvésre szólít. Talán ekkor lehet időszerű Pilátus kérdése: mi az igazság?
Felmerülhet az a kérdés is, hogy Húsvétkor, a Feltámadás ünnepén miért írok ilyen sorokat. Ennek oka a mára választott mű szerzője, aki a nagyapám volt. Múlt hónapban hunyt el, és úgy gondoltam, szép gesztus lenne, ha ezen a blogon, így Húsvét ünnepére írnék a könyvéről...
A nagyapám baptista felekezetű, erősen vallásos ember volt. Számára a gyülekezeti közösség, és a biblia tanítás, a hit sokat jelentett. Egész életében egy fő munkahelye a MÁV volt, ahol sajnos egy súlyos baleset érte. A kórházban kezdett vallásos verseket írni, és végül az egyik fia adta ki - már időskorában - ezt a kötetet. Ennek ellenére nem igaz, hogy csak az asztalfióknak írt, a baptisták lapjában, a Békehírnökben többször jelentek meg művei.
A versei keresztény ihletésű, biblikus képeket felelevenítő költemények. Sok új képpel, gondolattal nem él, általában a megtérésre, a hit megélésére, Isten dicsőítésére hívott, ezek voltak a fő témái. Mivel a vallás és a hit a mindennapjainak részei voltak, rengeteg szolgálatot is ellátott, illetve a velem folytatott hittel kapcsolatos beszélgetései (jó, inkább monológok voltak) alapján bátran ki merem jelenteni, ő tényleg egy hívő ember volt.
Viszont volt valami, ami mindig is zavart és ez az én "sajátos" hitéletemmel nem tudtam összeegyeztetni. A nagyapám a Bibliát, a Kinyilatkoztatást literálisan értelmezte, azaz szó vette az abban foglaltakat. Ezzel szemben én a Bibliában egy elképesztően ősi szimbólumokkal telített, elképesztően mély átvitt tartalommal bíró csodát, és nem fizikálisan valós tartalmat látok.
Konkretizálom. Nem hiszem, hogy Noé úgy volt ahogy, nem hiszem, hogy a Föld hatezer éves és nem biztos, hogy a világvégén Jézus lelovagol a mennyekből... A literális értelmezés egyszerűen tarthatatlan, már csak a Bibliát olvasva. Hisz milyen Isten az, aki bűnt parancsol, mint például Ábrahámnak azt, hogy ölje meg a fiát?
De ha elolvassuk a történetet, feltűnik valami. Isten az ígérte Ábrahámnak, hogy fia lesz Sárától, akinek több utóda lesz mint homok a parton vagy csillag az égen. Ábrahám tudta, hogy Izsák az ígéret gyermeke, és amikor feláldozta volna, tudta, hogy Isten megóvja vagy feltámasztja őt. Ez az ígéret Jézus áldozatának előképe.
A kép és a történet dinamikájának lényege, a gondolat, amely körül forog, a hit áldozatáról szól. A lényeg mindig mögöttes, amely egy elvont valóságban bontakozik ki. Ez Platón-barlangjának felszíne: az igaz valóság, a fény.
Nagyapám ezekben a versekben, az imaházi szolgálatban és a gyülekezetben élte meg a hitét. Számomra néha túl szigorú, túl csőlátású, túl merev volt. Engem jobban érdekel a történetekben, igeversekben megrejlő lényeg, a mögöttes tartalom, a szimbolikus valóság: ez lehetőséget ad a nyitottságra, megismerésre, ugyanakkor stabil értékalapot is ad.
Mégis, Papónak is volt igazsága. Be kell valljam azonban, hogy az elmúlt években - igazából a koronavírus kitörése óta, bár ez csak inkább kifogás volt - elhanyagoltam a hitéletemet. Igyekszem majd az imát, és a vasárnapi templomlátogatást kicsit feleleveníteni...
Addig is, a hívók számára tudom ajánlani a verseskötetét, hisz vannak jól megírtak, amelyek bizonyos helyzetekben használhatóak. A számomra most olvasott egyik kedves versével zárnám ezt a könyvajánlót, és kívánok mindenkinek áldott húsvéti ünnepeket!
Üzenet...
Az Ige, a zene,
A fények, az ének,
- Üzenetet hoznak
Krisztusban hívőknek:
A mérhetetlen, nagy,
Fénylő magasságból,
A végtelen, izzó
És sötét mélysébe
A száguldó sebesség,
Erőszak világba,
A rögös, keskeny úton
Haladók számára:
Harcold meg a hitnek
Nemes és szép harcát,
Mint egy győztes, nyerd el
a megígért koronát!
Groska József emlékére. Élt 91 évet. A zarándokút végén legyen meg a Krisztusba vetett nyugodalma!