Limpár Imre - 100 mondat, amely megváltoztatta az életemet

Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak.

Máté 5:15

"A mondatok sűrített életbölcsességek" - tartja a szerző, Limpár Imre. Egy-egy szentencia ugyanis nem más, mint gondolataink megfogalmazása. A gondolatok pedig a cselekvéseink és az érzéseink magvai, melyekből azok erednek. Egyes gondolatok erősebbek, mások gyengébbek, egyeseket magunknak mondunk, míg másokat rég meghalt szerzőktől olvasunk. Esetleg transzgenerációs téglaként a szüleinktől, nagyszüleinktől vagy a társadalomtól ránk adott terheként kaptuk meg.

Kép forrása: Green Chameleon/Unsplash

Egyértelműen vannak olyan gondolatok, amelyek alapjaiban határoznak meg minket. Alapmondatok, melyek életünk, lényünk lelki sarokkövei. Ezeket felfedezni kincs. De vajon van-e merszünk saját lelkünk tengerébe lemerülni, hogy megkeressük ezeket a igazgyöngyöket? A szerzőnek, Limpár Imrének volt, és a könyv ennek az önmegismerési munkának, önfelfedezésnek az eredménye.

A témaválasztás, és az írás miatt ez a könyv egyrészt hihetetlenül szubjektív, vagyis már

extrém mértékben személyes.

Nincs köntörfalazás, itt tényleg Imrének a lelki világába, fejlődésébe, traumáiba tekinthetünk be. Ugyanakkor nem hiányozhatnak a nagy emberek magvas gondolatai se, hisz "óriásik vállán állunk". Tehát, a kis Limpár Imrét traumatizáló nővér mondata, magyar népdal, a lyaly, igevers vagy épp Dvorák Újvilág-szimfoniája ugyanúgy szerepel, mint egy személyes családi tragédia vagy rá aggatott személyes jelzők. Talán ez kissé kaotikusnak tűnik: de a lélek, a tudatalatti is hasonló.

A szerző személyes reflexiója egyértelműen inspiráló, sőt, engem egy új gyakorlatra ihletett. Minden nap igyekszem egy engem, vagy még inkább, a jövőbeni énemet jellemző, motiváló, építő gondolatot leírni. Minden olyat, amely pozitív, bátorító gondolattá válik. S ha lesz majd gyermekem, remélem, neki transzgenerációs téglaként ezeket és nem a rossz beidegződéseket adom át.

De mi is az a transzgenerációs tégla? Ez már a könyv szakirodalmi része, ugyanis hiába inkább egy személyes utazásról van szó, a szakmai alapbeállítottságot nem lehet felülírni [1]. A pszichológus szakmájából adódóan "szeret" rendszerekben gondolkozni, kategorizálni. Limpár ezen tipizálása, címkézése elképesztően izgalmas. Rájöttem, hogy jómagam is mennyi téglát hordozok. Elvárások, amelyeket senki sem kér számon, tanulságok és bölcsességek, amelyek alaptalanok, vagy épp már idejemúltak. Hamis kapaszkodók, látszatfalak és sötétség. (Tovább nem részletezem, tényleg érdemes elolvasni).

Ez a könyv az önmagunk mélyére vezető útra hív. Lámpás a sötétben. Talán nem fedezhetjük fel a bennünk rejlő lelki óceánt, és még inkább nem uralhatjuk azt: viszont a fényénél, jó helyre merülve, igazgyöngyöket lelhetünk. A kincs nem tesz minket mássá, nem ad választ a nagy kérdéseinkre. A kincs birtoklása nem csodaszer és nem megoldás a problémáinkra. De én hiszem, hogy érték. Érdemes tehát lámpást gyújtani!

Szubjektív értékelés: 10/10

Külön köszönet a könyv végén található ajánlott és felhasznált irodalomért. Szerencsés vagyok, hogy van már olyan, amit kipipálhatok róla.

Amennyiben érdekel a könyv és támogatnád a blog működését - felár nélkül - kérlek, ezen a linken keresztül rendeld meg a könyvet: https://lira.hu/tradetracker/?tt=4784_12_360807_https%3Awww.lira.huhukonyvismeretterjeszto-1tarsadalomtudomany100-mondat-amely-megvaltoztatta-az-eletemet

Köszönöm!

[1] Egy, a szerző egyik korábbi előadásán elhangzott állítás.