A mostani ajánló képét Opauszki Lilla festette. A művészetével először 2020 őszén találkoztam egy barátommal közös kiállításán: egyből megtetszett ez a fajta megközelítés. Az absztrak képeket sokan nem értik, idegenkednek tőle, értelmetlennek tartják (tegyük hozzá, egyes műalkotók akik erre rá is játszanak). Itt azonban egy teljesen más megközelítést látok (vagy még inkább, mögé képzelek).
Ha jobban belegondolunk, a festő olyan, mint a Teremtő: a kész festmény maga az alkotás. A Teremtés könyve szerint "kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött." [1] A Teremtés kezdetén a világ elemei álltak fenn: nem volt erő, nem volt energia, nem volt fény, és a világ üres volt. Csak az ősanyag volt, amely nem más mint maga a potenciál, a lehetőség.
A festő az üres vásznat nézve ugyanúgy lebeg, mint Isten a kezdetekor: a kezeivel maga is az Alkotó útját járva kiemel valamit az üres potenciálból, létrehoz valamit, ami addig nem volt. Opauszki pontosan ezt teszi: a lágy vonások és a színek kavalkádja létrehoz egy művet, amely pedig egy érzést kelt. Hogy mit, az tényleg szubjektív, de tény, hogy van rá lehetőség.
A teremtés azonban nemcsak egy tudattalan jelenség: Isten a szavaival alkot. Sokszor érezzük az absztrak művekben, hogy nincs benne összhang, nincs harmónia, azaz nincs szellem (Logosz). Én úgy hiszem, hogy a világ, és benne az ember egyensúlyra törekszik, a szimmetria pedig alkotóelv. A világban lévő ellentétes őserők, a hegeli dialektika törvénye szerint állandó konfliktusban vannak. Tézis és antitézis ütközése hozza létre a szintézist. Ezen a festményen az egyensúlyt látom.
Ez az őskáosz azonban sokkal ősibb és bonyolultabb motívum. A tao ismert jelképe szerint a jing és jang egymást átöleli, és mind a két erőben van belül egy ellentétes minőség a másikból [3]. Hiába törekszik rá a racionalitásra törekvő filozófia, az ellentétes erőket nem lehet tisztán külön választani. Az erők átfedése, egymásba olvadása paradoxonként hat, de ennél a festménynél harmonikusan kiegészíti egymást. És ne feledjük, végső soron
az ember, az emberi lélek vagy psziché maga is egy paradoxon.
Szerintem Jordan B Peterson is hasonlóan gondolja. Az ő rendezőelve a világban lévő káosz és a rend közötti dialektikus feszültség. Magyarán, a világot a káosz és a rend alakítja. Mind a kettő az élethez tartozik, és mind a kettőre szükség van. Képzeljük el, hogy az ember egy királyság. Ha az uradalomban anarchia uralkodik a jobbágyok szenvednek. Ha azonban a király zsarnoki, akkor a parasztok ugyanúgy senyvednek.
A helyes eljárás a megfelelő rend megtalálása, a szimmetria elérése, pont ugyanúgy, ahogy Opauszki festményein látjuk. A rend és a káosz harmóniája, a szabadság és a érzék, a színek keveredése mind az életről, az élet bonyolultságáról szól. Nem egy szabályos elkülönülést, hanem a színek lágy egybeolvadását látjuk: szerintem ettől különleges ez a festmény. Különösen - ahogy már feljebb is írtam -, az emberi szellem is ilyen.
Az egyensúly miértje tehát világos: ez a világ rendezőelve. A hogyanban segít Peterson két könyve, a 12 szabály az élethez, és a jelen ajánlóban szereplő Túl renden - újabb két szabály az életben c. műve. Az utóbbinak külön hangsúlyt ad, hogy a világban a koronavírus által okozott páni félelem és a lezárások szigorú rendje a káosz és a rend szélsőségei felé vitték a világot. Ráadásul a szerző saját életében is elmerült a pokolban, gyógyszerfüggősége óriási terhet jelentettek számára.
Mégis, az új szabályok az életre hívnak. Mindenféleképp érdemes elolvasni, noha elismerem, nem könnyű olvasmány (Peterson képes volt egy két órás előadást tartani a Biblia első két mondatáról [2] - ehhez azért kell szürkeállomány). Az egyes szabályokról szóló fejezetek nem kapcsolódnak konkrétan a kérdéshez, inkább - a jelen ajánlóhoz hasonlóan - távolról indulnak, és a végén ér csak a szabályhoz. Néha az volt az érzésem, hogy nem is a témáról beszél, de ettől még szívesen olvastam.
A szerző végső soron egy konzervatív - a világra reflektáló, valós -, szabad világképet ad, és olyan gondolatokat oszt meg, amelyeket érdemes magunkévá tenni. A nagy életmagyarázó dolgoktól (kerüljük el az ideológiákat) az apró dolgokig (tegyünk egy szobát széppé) termékeny magvakat vet el. A felelősségvállalás, a problémákkal való szembenézés, és az egyensúly megtalálása. Peterson pont az ellentétét mondja annak, amit a posztmodern fogyasztói korszellem sugall. Ugyanis ma a fogyasztó mindent akar, most akar és nem akar kényelmetlenséget, csak komfortot. A reklámok hazug világa, az elértéktelenedett emberi kapcsolatok (hisz például ma már nem házasság vagy életszövetség van, hanem csak járás), elmagányosodás és az általános örök gyerekkor közepette ez tanítás sokaknak létfontosságú!
Bátran tudom ajánlani minden útkeresőnek.
Szubjektív értékelés: 10/11
Amennyiben támogatnád a blog működését, kérlek, a könyvet az alábbi linken keresztül vásárold meg:
Köszönöm!
Opauszki Lilla képeiből még többet láthatsz az Instagram oldalán: https://www.instagram.com/olillart/
[1] 1Móz 1:2
[2] https://www.youtube.com/watch?v=f-wWBGo6a2w&ab_channel=JordanBPeterson Megtekintve 2021.04.18. 10:00
Megtekintve 2021.04.18. 10:00