Kavagucsi Tosikadzu - Mielőtt a kávé kihűl
- KB könyvesblog
- 2021. márc. 20.
- 2 perc olvasás
Van az emberi létezésnek egy láthatatlan korlátja: az idő. Pont a poszt írásának napján mondta a főnököm- és igaza is van -, hogy én személy szerint nehezen tudom beosztani. Mindig rohanok a tennivalók után, ugyanakkor rendkívül pazarló is tudok lenni vele. Legdrágább kincsem, mégis elkótyavetyélem. Mivel nem látjuk az értékét, nem tudjuk megfogni, nem is igazán érezzük, hogy mennyire értékes. Nem becsüljük meg.
Gyakran a saját családunkat se becsüljük meg kellően. Nem szánjuk rá a megfelelő időt: mennyiségét és minőségét. És nem is tudjuk pótolni. Egy karrierista apa nem tud jelen lenni az időközben már felnőtt gyermekének fiatalkorában. Egy hirtelen balesetben elhunyt családtagnak nem tudjuk elmondani őszintén, mit gondolunk. Igazából, pont az elmúlt időszakban jutott eszembe az a szerintem igazán fontos gondolat, hogy
a szeretet a komfortzónán kívül van!
Ebben a könyvben mind két témát érintő ötlet van: mi lenne, ha képesek lennék az időben mozogni? Persze, ez a könyvben nem ilyen egyszerű: a városi legenda számos szabályt megfogalmaz a kávézóban történő utazás kapcsán. Ennek köszönhetően nem is tolonganak sokan az asztaloknál: családias a környezet.
És pont ez az, a személyes emberi történetek, amelyek annyira erőssé teszik ezt a történetet! Szerelemesek, férj és feleség, testvérek és anya-gyermek: mindegyik felvonás egy példabeszéd arról, hogy mennyire nehéz, ugyanakkor kifizetődő a másikat szeretni. Ott lenni, elmondani: ez egyetemes érték. Ezért is tartom Tosikadzut humanista gondolkodónak. És talán pont az elszemélytelenedő, bezárt és félelmekkel teli világban fontos a könyv üzenete:
bármilyen nehézséggel szembesülnek az emberek is a jelenben, mindig lesz erejük legyőzni azokat.
Egyébként, nem véletlenül használtam a "felvonás" kifejezést: ez a szöveg ízig-vérig színházi darab. Én végig színpadon képzeltem el, és ez nem véletlen: a történet ugyanis eredetileg egy díjnyertes darab regényesítése. Ez nem baj, csak ettől eszembe jutott, milyen régen voltam és ki tudja mikor leszek színházba. Kár, hogy most zárva is van, mert igazán megjött a kedvem hozzá.
A könyvvel azonban volt egy kisebb problémám. Vannak olyan kulturális különbségek, ami miatt ez egy európainak nem egy könnyen emészthető könyv. Először is a japán nevek miatt - főleg az elején - nehéz volt beazonosítani azt, hogy melyik szereplő kicsoda. Ehhez az is hozzájárult, hogy a keresztnevekből nem lehetett megállapítani, hogy ki férfi és ki nő, így az elején néha belezavarodtam a dolgokba. Másodszor, a japán hagyományok, illem és gondolkodás ismertetés hiányzik. Jó lett volna egy szakszerű bevezető, vagy még inkább egy szereplőlista.
Számomra mégis nagy élmény volt ezt a könyvet olvasni. Bátran tudom ajánlani, sőt, ideális ajándék lehet egy olvasni szerető ismerősnek.
Szubjektív értékelés: 10/10
Amennyiben megvennéd a könyvet, kérlek, az alábbi linken keresztül tedd meg:
Köszönöm!
Tipp1: japán műhöz japán zenét!
Comments