1917. november 7-én valóban történelemformáló eseménysorozatra került sor: a negyed évszázaddal elindított kommunista munkásmozgalmak, melyek egy osztálynélküli társadalmat hirdettek meg, átvették a hatalmat egy európai országban. Ez volt a Szovjetunió születésnapja. A történelmi mérleget látva ma már tudjuk, tudhatjuk, hogy ez - finom fogalmazva - sem vezetett egy pozitív történelmi kimenetelhez, azonban abban a korban, abban a történelmi pillanatban a forradalom igen lelkesítő lehetett.
A jobb és biztonságosabb életért folytatott munkás- és a különféle emancipációs mozgalmak, a háború okozta sokk és békevágy, a régi ideák és rendszerek összeomlásakor lehetett valami biztató az új kezdetben. Egy teljesen új világot hirdettek: tudományos alapokon nyugvó, az emberek jóllétét figyelembe vevő, a társadalmi különbségeket teljesen megszüntető, hight-tech utópia igazán vonzó alternatíva lehetett. Egy olyan társadalom, ahol a megszűnik a kizsákmányolás? Túl szép, hogy igaz legyen...
George Orwell Állatfarmján a Jones gazdát (burzsoáziát) elűző állatok is egy új világban találják magukat. A régi szabályok megszűntek, és újak kerültek a helyükbe: az állatok hét törvény alkotnak, közvetlen demokráciát alkalmazó tanácsot hoznak létre, és kezdetben sikeresek is, a környékbeli farmerek legnagyobb megrökönyödésére.
A szabadságot és jólétet hirdető mozgalom azonban nem sokára vezető válságba jut: a a disznók (pártelit) két disznó, Hógolyó (Trockij) és Napóleon (Sztálin) vetélkedése osztja meg. Végül, Sztálin... akarom mondani, a másik disznó, Napóleon kerül ki győztesen. Erre az addig elrejtett és maga által nevelt kutyák (titkosrendőrség) és Nyüszi disznó (propaganda) segítségével elkergeti Hógolyót és maga lesz az Állatfarm egyhatalmú ura.
Napóleon uralmát alátámasztják még a birkák (irányított tömeg, ma már trollhadseregként aposztrofálnánk) bégetése, mely elnyomja a vitákat, ezeket később be is szüntetnek; Bunyós (öntudatos munkásság) és a kvótára kényszerített tyúkok (parasztság) kemény munkája; Benjámin néma támogatása (intelligencia és művészvilág) és hírvivő, máshol agitációt folytató galambok (Komintern).
A rendszer keményebb kizsákmányolást hoz, hisz hiába a hight-tech utópia (jelen esetben szélmalom), ahhoz külkapcsolatok, technológia és pénzügyi háttér kell. Kezdetben egyikkel sem rendelkezik a Szovjetunió... mármint, az Állatfarm. A tyúkok kizsákmányolása, és az állatok lelkesedésből (vagy félelemből) nyújtott, a korábbit meghaladó munkateljesítménye ideiglenesen kárpótolja a rendszert és ad tőkét az anyagi-technológiai transzferhez. Az Állatfarm hatékonysága a végletekig kisajtolt erőforrásokon alapul, így valójában a saját jövőjét éli fel (látható ez Bunyós történetszálában is). A tojások pénzt teremtenek, azonban a hozam nem az állatoknál realizálódik. Napóleon nem lett jobb Jones gazdához képest, sőt, teljesen átvette annak szokásait. Ostorral okozott verés helyett kutyák marcangolták az állatokat.
A szakértelem hiánya okozta válságokat (például a vékony falú szélmalom összeomlását), a csökkenő élelmiszer-termelés okozta válságot Hógolyó szabotázsmunkájának tekintik. Perek indulnak, ahol egyes állatok saját magukra tesznek terhelő vallomást. Eközben elindul a múlt átírása, hisz az állatok rosszul emlékeznek. "Nem is úgy volt, Hógolyó nem is úgy harcolt, sőt, a másik oldalon állt." A szabályokra se emlékszik jól az állatsereg, hisz újraolvasáskor meglepő kiegészítések fedeznek fel, amiről addig nem is tudtak...
Tanulság: az osztálytársadalom megszűnt ugyan, de a hierarchiát nem lehet felszámolni, az a dolgok természetéből adódik. Az elnyomás, ha valós volt is, csak rosszabb követte, mert a rendszerben nem voltak egyensúlyok, nem volt megteremtve a kellő legitimáció (lásd Max Weber [1]). A hatalomhoz hű erőszakszervezetek az egyéni életekre hatva elnyomják, elnyomhatják a társadalmi elégedetlenséget, megteremtve ezzel a félelem légkörét. A hatalom korrumpál, különösen a korlátlan hatalom. A sort még hosszan lehetne folytatni...
Végső soron megértem, ha valaki azt mondja, hogy a kommunizmus önmagában egy szép eszme, de hihetetlen szűklátókörűségre, tudatlanságra vagy gonoszságra van szükség ahhoz, hogy valaki azt gondolja, hogy csak megvalósítás volt rossz. Nem lehet jól megvalósítani a marxista programot, mert az a társadalom alapjait, szabályait kérdőjelezi meg, bizonytalan rendszert hozz létre, mely erőszakhoz vezet. Ha van a történelemnek tanulsága, az egyik mindenféleképp az, hogy nem lehet radikális társadalommérnökösködéssel egyenlíteni a kimenetelt, megszüntetni a társadalmi különbségeket. Ha valaki viszont azt válaszolná, hogy ő jobban csinálni, nyugodtan rámutathatunk a hübriszre: lehet, hogy te jól csinálnád, de az árnyban ott lesz mögötted egy Napóleon, aki csak a lehetőségre vár, hogy elvágja nyakad és hátba szúrjon.
Szubjektív értékelés: 10/10
Amennyiben támogatnád a blog működését, kérlek az alábbi linken keresztül vásárold meg a könyvet:
Köszönöm!