Mindenkinek van egy álomhelye, ahol szÃvesen élne (szerencsés esetben jelenlegi lakhelyén). Van aki nagyvárosban élne, van, aki elzárva a hegyekben, egy kis erdélyi faluban vagy épp egy távoli, egzotikus szigeten. Mindenesetre kevés embert tudok elképzelni, aki a sivatagba kÃvánkozik. Ennek nagyon egyszerű oka van: mert sivatagról beszélünk. Gyilkos hÅ‘ség nappal, fagyos éjszaka, vÃz nulla, skorpiók és mérges kÃgyók a kövek között, szóval barátságtalan környezet (finoman szólva). Ott tényleg minden meg akar ölni.
Ha megnézzük a SzentÃrást, a sivatag, mint hányattatás, szenvedés helyszÃne jelenik meg. Mózes negyven évig vezeti át a zsidókat a sivatagon. Jézus negyven napig böjtöl a pusztában. Mégis, a kemény körülmények kemény férfiakat edzettek: a zsidók talán a negyven évi, elemekkel történÅ‘ harc tette képessé a honfoglalásra, mÃg Krisztus a negyven szenvedés után lépett szÃnre és kezdett tanÃtani.
Frank Herbert grandiózus munkájában ezt az elvet követi. A fremeneknek, az itt lakó őslakosoknak nem csak a sivataggal, hanem az abban élő óriási homokiférgekkel is meg kell küzdeniük, melyek kilométeresre (!) is megnőhetnek. A kemény világ kemény embereket teremt. A bolygó egyedül egy ritka fűszer miatt értékes másoknak, mert ez a mesterségesen létre nem hozható anyag gátolja az öregedést.
Ebben az űrsivatagban játszódik a cselekmény, mely lényegében
egy Mohamed próféta Trónok harcát mutatja be, náci boszorkányokkal és homokszörnyekkel vegyÃtve.
Agymenésnek tűnik: nem véletlenül. Nekem nagyon nem tetszett az eleje, ugyanis rögtön egy olyan szituációban vagyunk, ahol semmit se lehetett érteni a könyv végén található szószedett nélkül. SÅ‘t, a szószedett nélkül a könyv sokszor nem érthetÅ‘. A felépÃtett univerzum hihetetlen komplex, ezért tényleg nagy falat. KezdÅ‘ olvasóknak nem ajánlom.
Nem tetszett még, hogy a könyv minden fejezete egy-egy kitalált mű retrospektÃv idézettel kezdÅ‘dik, mivel ezek a szentenciák már eleve lelÅ‘tték a fordulópontokat.. Lehetett tudni, hogy árulás lesz, illetve, hogy ki lehet az áruló, bár az Å‘ történetét továbbra se nagyon értem. Igazából, egy csomó mindent nem nagyon értek.
Paul például a könyv közepétÅ‘l egy olyan szintű übermensch, hogy nem igazán tudok aggódni érte. Néha, a nagyon jó Ãrásnak köszönhetÅ‘en lehet élvezni a történteket, és van feszültség is, de úgy is tudjuk, mi fog történni. Akkor meg minek aggódjunk? Nekem a Lucy c. film jut eszembe, amelyben a történet felénél a fÅ‘szereplÅ‘ lényegében egy emberi istenné válik, és szerencsétlen jakuzatagoknak is csak kamikaze akcióra futja vele szembe. [1]
Összefoglalva, egy tényleg epikus történet, de számomra már túl epikus volt. A leÃrások és grandiózus történetek bejönnek, akkor ajánlani tudom, könnyed olvasmányként viszont nem.
SzubjektÃv értékelés: 10/8
Amennyiben támogatnád a blog működését, kérlek, a könyvet az alábbi linken keresztül vedd meg:
Köszönöm!
[1] https://www.youtube.com/watch?v=GnJbODMvr3I&ab_channel=cucucuc Megtekintve: 2021.01.23.