Erich Fromm: A szeretet művészete
- KB könyvesblog
- 2019. dec. 24.
- 2 perc olvasás
Frissítve: 2020. okt. 21.
Sokan mondják, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. A keresztény teológiai szempontjából is igaz ez az állítás, hisz a Megváltó születésének csodája Isten a világ és az ember iránti szeretetének jele és pecsétje. Isten, aki önmagát megosztja, megtestesül: később feláldozza önmagát, hogy „az egynek az engedelmessége által is sokan legyenek igazakká.”[1]
Furán hangzik, nem? A keresztény gondolkodásban vannak paradoxonok. Ahogy a római százados mondja: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt!”[2] A keresztény isten szeretete misztérium: viszont az Ember szeretete is ilyen. A szeretetben ott van a felelősség, ott van a törődés, ott van a tisztelet ott van az ismeret.[3] De miért szeret az Isten? Talán a tulajdon elevensége fejeződik ki benne.[4]Talán, mert a szeretet tevékenység, aktív cselekedett, és keresztény isten cselekvő Isten.[5]
Erich Fromm elmélete szerint az emberi elkülönültség élménye feszültséget kelt. Elég, ha csak a bűnbeesés jól ismert történetére gondolunk. Amikor az első emberpár eszik a jó és rossz tudásának fájáról, észreveszik a mezítelenségüket és szégyellik magukat. Nem szimplán azért, mert meztelenek: ez a viktoriánus erkölcsösség szemüvege. A szégyen forrása az elkülönültség és a különbözőség felismerése volt, melyben idegennek látták a másikat. És idegenek maradtak, mert nem tanulták meg szeretni egymást: ezért se védte meg Ádám Évát. „Az emberi elkülönültség gondolata a szeretet újraegyesítő hatalma nélkül: a szégyenek forrása. És forrása egyszersmind a bűntudatnak és a szorongásnak is.”[6] Ebből számomra az következik, hogy ebből az következik, hogy a szorongásunk, neurózisaink mind a helytelen, nem elégséges és kifinomult szeretetből van. Nem szeretünk jól!
A cím is elárulja, hogy a szeretet művészet. A könyvben szó van a felebaráti szeretetről, a szülő-gyermek viszonyról, az önszeretetről és az istentszeretetről, és természetesen a szerelemről is. A szerzőt általában a frankfurti iskolához[7] szokták sorolni, így nem meglepő a materialista nyugati társadalom kritikája is, külön fejezet szól a szeretet nyugati világban történő satnyulásáról.
Összefoglalva egy filozofikus, de szerintem kiemelkedő jelentőségű könyvről van szó. Gondolatébresztő mondatok, témák és képek. Mindezért érdemes elolvasni. Segít megérteni magunkat, és kapcsolatainkban, és támogat egy olyan művészet „elsajátításában”, mellyel egyszerűen jobbá tehetjük a világot. Akár személyes, akár nagyobb szinteket nézünk, ezek mindenféleképp érdekes és termékeny gondolatok. Jó szívvel ajánlom: számomra meghatározó olvasmányélmény volt.
Ajánlom:
ha érdekel a filozófia, az élet értelme,
problémák vannak az emberi kapcsolataidban.
nyitott vagy egy kicsit komolyabb olvasmányra (hidd el, megéri).
Nem ajánlom:
ha Oravecz Nóra neked túl bonyolult és összetett.
Szubjektív értékelés: 10/10
Amennyiben most azonnal meg akarod venni (és egyben támogatni a blogot), az alábbi linken megrendelheted (a posztolás időpontjában 10% kedvezménnyel):
Köszönöm!
Áldott karácsonyt kívánok!
[1] Róm 5:19
[2] Mt 15:39
[3] 31. oldal
[4] 29. oldal
[5] 28. oldal
[6] 18. oldal
Comments