Dér Katalin – Jorsits Attila: Beavatás Márk evangéliuma

Ezen a különös, világjárvánnyal terhelt húsvét vasárnapon talán keresve se találtam volna jobb könyvet jelen szerzőpáros művénél. Különösen, mert a könyv „kiindulópontja, hogy a Márk evangéliumát a vigília, a Húsvét éji virrasztás olvasmánya volt.”[1] Mit jelent ez? Az ősegyházban valószínű volt, hogy ezen az ünnepen kereszteltek, mely voltaképpen beavatási szertartás volt.

Kép forrása: Hugo Fergusson/Unsplash

A korabeli misztériumvallásokban[2] szokás volt rituálisan megélni, átélni a hős vagy isten élettörténetét. Benne volt az „istenséggel való egyesülés”[3] vágya, mely megvalósulhatott rituális étkezésben vagy a szent nászban. [4] „A misztériumvallások központi fogalma, a gnózis, a titok ismerete.” [5] Ráadásul ismert volt beavató drámák használata, melynek célja „a katharisis, a megtisztulás volt”[6]. Az egész valójában egy mystérion, rejtély, melyet nem lehet elmondani, csak jelképzeni.[7]

A keresztény gnózis megismeréséhez és a keresztelés beavatásszerű rítusához a márki evangélium tökéletes, hisz ez az egyik legrövidebb evangélium. Felépítése, szerkesztése[8] hasonlítható a beavató drámákhoz. Krisztussal megyünk egy úton, átéljük a mellette lévő tanítványok értelmetlenségét, tudatlanságát. A hitújoncok is hasonlóak voltak az evangélista által ábrázolt deheroizált tanítványképhez[9]: még nem értik, nem fogják fel a titkot.

Miután Jézus kenyércsodákat tesz, a hajón azon tanakodnak, hogy nincs kenyerük. Ahogy haladnak a vég felé, egyre több megmagyarázhatatlan dolog történik: Jézus a vízen jár, betegeket gyógyít, megjelenik neki Mózes és Illés. Mégsem hisznek neki, amikor saját haláláról és feltámadásáról beszél, ráadásul háromszor. Sőt, először még Péter meg is feddi! Értetlenkednek. És a tanítványok, amikor a názáretit elfogják, elmenekülnek, Péter ráadásul azon az éjszakán - szintén háromszor- még meg is tagadja. Nem csoda, hogy a türelmes Jézus egy pontot már szinte felsóhajt: miért van tehát, hogy mégsem értitek? (Mk 8:21)

A tanítványok szeme sötét, és nem értik, de nem érhetik, a dolgok célját, okát és magyarázatát. Ez csak a kereszt után válik világossá. A hitújoncok is így érezhették: régen ők se tudták, nem értették Jézust. A kereszt azonban minden megváltoztat, s a tanítványoknak csak visszafele érthető csak meg, amit az Úr mondott.

„Jézus titkát csak a kereszt után, visszafelé lehet értelmezni.”[10]

Paradoxon. A krisztusi gnózis szintén egy paradoxon. A kereszt alatt, a kivégző osztagot vezető pogány (tisztáltalan) százados monda ki: „Ez az ember valóban Isten fia volt.” (Mk15:39) Ember és Istenfia, halála bizonyság, és ezt nem egy zsidó ismerte fel… micsoda sorsfordító gondolat, érzés lehetett a virrasztásban megfáradt, korábban pogányként élő keresztelésre váróknak. Mivel a Megváltó – teológiailag – a saját bűneink[11] megváltásáért halt meg, így mindnyájunkért, szimbolikusan mind a gyilkosai vagyunk - akár csak a százados. És mégis, a kereszt alatt felismerjük őt, és ezzel saját felelősségünket. Paradoxon. Meghalt, hogy élhessünk. Misztérium.

A katarzis azonban nem Jézus halála, hanem maga a feltámadás. Rituálisan ez történik a keresztelés/bemerítkezés során: lemossuk az óember bűneit, hogy újember szülessen (vö. Ef 4:22,24). A hitújoncok titka, hogy a halott feltámadott, Jézus él, és őértük küldetett. Az Isten fia megtestesül, közösséget vállalt velük, és vállalta azt, ami mi kerülünk: a szenvedést. És megkapta azt, amire vágyunk: a feltámadást, Isten végső kegyelmét. A sírhoz menő asszonyokat „uralmába vette” a hír.

Mert megdöbbentő, szokatlan. Végső soron misztérium.

Azonban, nem az egész evangélium ilyen felfogathatatlan. A szerzőpáros ebben segít, a márki leírások értelmezéséhez ad kultúrtörténeti hátteret. Rávilágít a szerkesztésre, az abból következő információkra, a képek, szimbólumok valós, tiszta jelentésére. Az Újszövetség is döntően zsidók írták, így nem értelmezhető az Írások, a zsidó hagyományok nélkül.[12]

Személy szerint nekem a szerzőpáros jelen könyve kifejezetten tetszett. Szokásom, hogy a fontos, érdekes vagy tanulságos részeket szövegkiemelőzöm. Itt erre igen gyakran került sor, hisz annyi fontos idézet, igehelyek értelmét tisztázó plusz adat, tudás van, hogy ez érdemes is volt megtenni.

Ez a könyv hívőknek úgymond kötelező. Nem hívőknek is bátran ajánlom. Habár a hit személyes meggyőződés kérdése, szerintem egy nyitott embernek szintén érdekes lehet a teológiai logika, a keresztény képek és szimbólumok jelentése. Különösen, hogy a Biblia – akár tetszik, akár nem – a nyugati kultúra és fogalmi gondolkozás alapja.

Ráadásul Jézus erkölcsi tanításai, élete, halála minden nemzedéknek kihívás, kérdés. Maga az örök aktualitás. Krisztus felvállalta a keresztet, ahogy az őskeresztények is. Vajon, mi keresztények, képesek vagyunk rá? Képesek vagyunk közösséget vállalni Krisztussal? Képesek vagyunk a jézusi úton járni, különösen akkor, amikor hazug módon antikrisztusi utat mondanak kereszténynek?

Amikor hívők megbocsátás helyett gyűlölnek? Amikor magukat kereszténynek vallok serényebben tevékenykednek a földi kincsek összehordásában, mint a lelki javak gyűjtésében? Amikor a hazugságból igazságot kiáltanak, a posztmodern világban mindent viszonylagossá tesznek, vagy épp a formális vallásosság kényelmébe és akolmelegében bújnak az igazán kemény kérdések elől?

Pedig, a keresztnél nincsen kényelem. Ott nem lehet elbújni, hisz az a megütközés köve (vö Róm 9:32-33). Nincs menekülés: ha Krisztus valóban Isten fia, ez olyan drasztikus felismerés, amilyen a korabeli keresztelésre váróknak lehetett. Én bízom abban, hogy a mostani bezártsággal járó helyzetben az embereknek van lehetőségük elmélyülni.

Mert ez a könyv – akár vallási elmélyülés, akár kulturális kíváncsiságból – tanultság. Tudás. A kérdés – és a felelősség az – hajlandóak vagyunk-e megismerni?

Ajánlom:

· mindenkinek

Szubjektív értékelés: 10/10

Ha szeretnéd megvenni a könyvet, és egyben felár nélkül támogatnád a blogot, az alábbi linken megteheted: https://lira.hu/tradetracker/?tt=4784_12_360807_&r=https%3A%2F%2Fwww.lira.hu%2Fhu%2Fkonyv%2Fismeretterjeszto-1%2Fmitologia-vallas%2Fbeavatas-mark-evangeliuma-1

Köszönöm!

[1] 305. oldal [2] „A hasonlóság oka egyszerűen az, hogy a kereszténység a bibliai szemlélet mellett természetesen a korabeli vallási gondolkodás közös formáit, közös nyelvezetét használta.” 29. oldal [3] 33. oldal [4] 33. oldal [5] 33. oldal [6] 35. oldal [7] A hasonlóság oka nem [8] "Márk evangéliuma nem Jézus-önéletrajz, tények, adatok pontos felsorolásával. Márk nem volt Jézus személyes tanítványa, nem tudta, nem is volt számára lényeges, hogy milyen sorrendben történtek az események." 21. oldal [9] Márk, aki Péter tolmácsa volt, valószínűleg az apostol elbeszéléseit rögzítette, és szerkesztette meg. A primitívebb görög nyelvhasználat, a szóbeli elbeszélésére utaló szófordulatok is ezt jelzik. Talán a péteri önkritika miatt is ilyen sötét a tanítványok képe. [10] 23. oldal [11] A bűn itt nem egy egyéni cselekedet, ez gyakori félreértés. A bűn létállapot. Nem azért bűnös valaki Isten előtt, mert cselekszik vagy nem cselekszik, hanem a bűnbeesés miatt az emberi léttel jár. A törvényből következik a bűn felismerése. A törvény azonban betarthatatlan. Mert lehet, hogy nem lopunk, azonban, ha anyagiakat nem is, más még elvehetünk másoktól: időt, szeretetet, figyelmet. Lehet, hogy nem áldozunk Baal istennek, de más bálványoknak, mondjuk a világi javaknak igenis áldozunk: ha mást nem, akkor időt. A törvény megtarthatatlan, de a keresztény teológia szerint van megoldás: Krisztus adásának, Isten kegyelmének az elfogadása. [12] Nem véletlen, hogy a Biblia talán a világtörténelem egyik legtöbb kereszthivatkozással rendelkező műve.