top of page
  • Szerző képeKB könyvesblog

Babits Mihály Dráma- és prózafordításai

Viccesen szoktam mesélni a kolléganőimnek, lányismerőseimnek, hogy mennyire utálok cipőt venni (tényleg utálok… brrr…). Viszont, ha van valami, amit szívesen veszek, azok a könyvek (nem véletlen, hogy könyvtematikájú blogom van). És ha vásárlok, akkor általában 5 kötetnél meg se állok… Noha a könyvesboltban általában a népszerűbb, frissebb kötetek találhatóak meg, régebben többször látogattam antikváriumokat is. Itt, az egész árukeresés egy nagy kincskutatássá alakul át, aminek valljuk be, van egy kis izgalma.

E kincskutatás közben futottam ebbe a kötetbe, mert – ahogy az eddig posztokon láthatjátok – nagyon kevés szépirodalmat olvasok. Nem voltam magyarfaktos, na (ki akart nulladik órára járni?). Így, behozandó a szépművészeti olvasottságom hiányosságait, választottam ezt a számtalan művet az egyben. Ez az összeállítás tartalmazott


1. két Szophoklész drámát (Oedipus király, Oedipus Kolonosban);

2. egy Shakespeare darab (A vihar);

3. Egy Goethe színmű (Iphigenia Taurisban);

4. Kant Örök béke című esszéjét;

5. számos Edgar Allan Poe novellát;

6. és Thépohile Gautier egy kisregényét (Kleopátra egy éjszakája).


Szóval, az ajánlót is hasonló sorrendben, részenként írnám meg:


1. Az ógörög tragédia igazán érdekfeszítő. A megelevenedő „sorsdráma” egyszerre szól a lelkiismerettől, az isteni vagy természeti törvényekről. Megjelenik benne a tabu, a szexuális feszültség és bűntudat. Mindenféleképp érdemes elolvasni az irodalmároknak, a történészeknek, a jogászhallgatóknak és a pszichológusoknak.

2. Shakespeare: senki se az, akinek látszik, vicces mellékkarakterek, összeesküvés, varászlat az őszinte szívek találkozása. Kellemes történet… nem csak irodalmároknak.

3. Goethe: költőzseni. Rövid színmű, mély tartalom. Viszont kevés cselekvés. Izgalomra vágyoknak nem való, ha azonban az ember belső vívódása érdekel: ez neked való olvasnivaló.

4. Kant: nem csak nehéz, hosszú, bonyolult. Kivételesen rossz stiliszta. De Babits ezt a művet 1918-ban fordította. A történelmi kontextusban nem is a mű olvashatósága, hanem maga a békegondolat volt a fontos. Ezt a részt főleg a történész -, illetve filozófus hallgatóknak tudnám ajánlani.

5. Poe. Aki szereti, egyébként is szereti, aki nem, az hidegen hagy. Ha érdekel a 19 századi bizarr, sötét horror, ezek a részek tetszeni fognak. Ha nem, akkor inkább el se olvasd.

6. Kleopátra. Egészen pontosan: Kleopátra, ahogy 1922-ben elképzelték. Kéjenc despota, a szívtipró, az embereket eszköznek használó istennő. Alapvetően unalmas volt nekem, de lehet, hogy másnak tetszene.

Szóval, sok embernek egy igazi kincs. Viszont, megértem, hogy rengeteg más embernek nem az. „„De hát sokféle ember van a világon, különböző gondolkodásmódok, konvenciók és szokások.” [1] Mindenesetre az a jó ebben a könyvben, hogy sok embernek egy-egy része érték lehet. Érdemes néha kincsvadászatot tartani.

Szophoklész idézet jogtalan kincs
Közkinccsé kell tenni

Ajánlom és nem ajánlom a fentiek szerint.


Szubjektív értékelés: 10/6



Köszönöm a támogatást!


[1] 551. oldal

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
bottom of page