A kötelező olvasmányokkal kapcsolatban gyakori, hogy egyes "energiatakarékos" (lusta?) nebulók kidolgozott, rövidített vázlatokat, tételeket futnak csak át, és nem olvassák el magukat a műveket. Ezt néhány könyvvel kapcsolatban meg is értem, bennem is van kritika a mostani irodalmi kánonnal kapcsolatban (habár nem vagyok irodalmár vagy magyartanár). Ezzel a könyv ugyan nem kötelező (vagyis, nem tudok róla), mégis a világirodalom egyik ismert darabja. És minden ilyen, biztos van egy vázlata is valahol a neten.
Azonban, ha valaki csak ezt olvassa, nem érti. Olyan, mint ha a tengert csak hallomásból ismerné valaki, és maga soha nem látta, és nem érezte a szagát Olyan, mint ha a Mona Lisa vázlatát néznénk. Értheti és elképzelheti, de nem tudja valójában. Ezt a könyvet el kell olvasni, hogy megértsük, mit jelent: "Én ott voltam Drezdában." Csak ennyi.... ott voltam. Ennek ugyanis, súlya van.
A Bibliában Isten prófétákat állít, hogy tanúsággal éljenek az élő istenről. Itt csak egyszerű, kissé bárgyú ember tesz tanúságot, hogy ott volt. Jelenléte önmagában teher, sőt: vád. Nem mondta ki, hogy elítéli, nem mesélt azokról a tinilányokról, akikre az őrrel véletlenül rányitott. Biztos csinosak voltak: és meghaltak . Értelmetlenül. Mint annyian... Ez a szemtanúság terhe. De hát, "így megy ez."
A könyvben a főszereplő az időben ugrál: földönkívüliektől tanult technika. És mint ilyen, egyszer egy marhavagonban szenved és próbálja túlélni az utat, majd átöleli a feleséget, majd egy idegen bolygón ölelget egy fiatal színésznőt. Az emberi élet ilyen linerális feldarabolása igen érdekes írói megoldás, ugyanakkor egy irányba vezeti a cselekményt. Tudjuk, hogy túléli, tudjuk, hogy ott lesz. A könyv a bombázás felé halad. Talán, bűntudat is van benne: én túléltem, más nem. A tanúság terhe. Nem tud a jövőbe, tennivalókba menekülni, mert folyton visszatér Németországba...
Amikor a mű befutott, az Egyesült Államokat épp lefoglalta a vietnami háború, és az amerikai nemzetet egy békepárti kulturális mozgalom rázta meg (fel?). A fiatalok megkérdőjelezték a háború szükségszerűségét, és elszörnyedtek annak borzalmain. Vonakodtak bevonulni és elégették a behívóikat. Vajon, ez gyávaság volt vagy hőstett? Vagy a tanúság terhének megtagadása? Vagy egy kétségbeesett kiálltás a politikának: tudjuk, mit csináltok. A mai világban a háborúk illegálisak, és mégis megtörténnek. Minden konfliktusban vannak ártatlan áldozatok. Vajon, az áldozatok halálának nem lehetne valami értelme?
Drezda bombázása felesleges volt: nem voltak jelentős hadipara. [1] Mégis megtörtént, és mivel a támadás jelentős része az óvárost érte, egyértelműen a civil lakosságot célozták. Háborús bűncselekmény, melyért nem történt számonkérés. Az egyetlen dolog, amit ma tehetünk, ha az ártatlan áldozatok a tanúság keresztjét állítjuk, és felnézve rá azt mondjuk: soha többé. De mégis megtörténik napjainkban, lásd például Aleppo városát. Sajnos, "így megy ez."
"And so it goes..."
Szubjektív értékelés: 10/10
Amennyiben tetszett az ajánlom, és megvásárolnád a könyvet, kérlek, az alábbi linken tedd ezt:
Köszönöm!
[1] https://hu.wikipedia.org/wiki/Drezda_bomb%C3%A1z%C3%A1sa#Drezda_helyzete_a_t%C3%A1mad%C3%A1s_el%C5%91tt Megtekintve: 2021.01.31. 20:55