Az ÉN sikere és halála – tematikus könyvajánló és RH

KB könyvesblog
2020. júl. 12.
3 perc olvasás

Frissítve: 2020. szept. 20.

„Két olyan tulajdonság van, amelyet ki kell gyomlálni az emberekből: az önteltség és a kishitűség. Az önteltség az, amikor valaki azt hiszi, hogy senki másra nincs szüksége; a kishitűség pedig, amikor azt hiszi, ennyi nehézség közepette nem képes boldogulni.” Epiktétosz

Ebben az ajánlóban két könyvet fogok bemutatni: Ryan Holiday – Az Ego az ellenség és Ron Holland – Beszélj és gazdagodj! című művét. Hogy mi köti össze a két írást? Ehhez egy cseppet visszább és messzebb kell mennünk.

A ’80-as években a Stranger Things által felidézett popkulturális momentumokon kívül rengeteg dolog történt. Az egyik ilyen a neoliberalizmus eszméjének térnyerése. Nem akarok egy eszmetörténeti futtatásba kezdeni, a lényeg, hogy ebben az időszakban a piacosítás, a nagyvállalati kultúra terjeszkedése jellemezte. A siker kiemelkedően fontos lett, középpontba került az Én. Az Ego lett a minta.

A transzatlanti önfejlesztő irodalom erre reagált is, számtalan könyv jelent meg a sikerről, arról, hogy mit tehetsz meg a sikerért. Röviden: akard. A ma trénerek által terjesztett „igazság”, hogy akarod, és nagyon akarod, „bevonzód” a következményeket; ahol a pszichológiai módszerével lehet javítani az eladásokon; és ahol profit szentesíti az eszközt.

Ennek a transzatlanti menedzserirodalomnak ékes példája Ron Holland könyve. Idézem: „A gyakorlat által igazolt receptje van annak, hogyan lehet rábírni embereket ösztönző könyvek vásárlására. Ehhez az alapokat vegyíteni kell néhány pszichológiai szakkifejezéssel, fel kell hígítani történetekkel, szabadon fűszerezni cselekvési receptekkel, az egész masszát az őszinteség és a meggyőző erő mozdulataival el kell teríteni a könyv borítói között, majd a hipnotikus hatású „Gazdagodj meg gyorsan!” megtévesztő címmel kell szolgálni.”[1]

Pár bekezdéssel megtudhatjuk, hogy á nem, ő nem ilyet ír! Hát hogyne…végül mégis pont ezt kaptam. Azonban be kell vallanom, hogy az idézetek jók, a megközelítések, képek és történetek tetszetősök. Forráskritikával kezelve igen érdekes, akár hasznos olvasmány lehet – a többi menedzser irodalomhoz tartozó, ragyogó önfejlesztést ígérő kiadványhoz hasonlóan.

Miért írok a forráskritikáról? Mert ha a sikerirodalom szerint élsz, lebontott az esetleges gátlásaidat (erkölcsi gátjaidat?) és keményen dolgozol, tényleg sikeres lehetsz. Azonban a siker mérgező is lehet: konfliktusokat (szakmai, magánéleti), akár elkerülhető kudarcokat és összeomlást okozhat. Magasról nagyot lehet esni ugye. És nem egy üzletembernek lesznek szívproblémái.

A probléma egyik gyökere az elszabadult Ego, és a siker okozta beképzeltség, az alázat hiánya. Ryan Holiday – a másik RH monogramú szerző – is végig ment ezen. Talán a korszellem másabb, viszont a szerző egészen más megközelítést javasol az önmegvalósítás felé: egészen a sztoikus filozófusok olyan értékeihez nyúlik vissza, mint a már említett alázat, illetve önuralom, szorgalom, szenvedélytelenség, a belső értékeink követése – a külső siker figyelmen kívül hagyásával együtt.

A barokk körmondatom lényege: az Egon kívül is van élet, és akár hiszed akár nem, de nem te vagy a legfontosabb. Ezeket érdemes lenne sokaknak megtanulni és elolvasni, különösen azoknak, akik híján vannak ezen erényekből. Másrészt, alapvetően egy önbizalomhiányos korban élünk, tehát transzatlanti menedzserkönyveket is érdemes bújni. Talán a kettőt együtt hasznos igazán a két irodalom. Ha az egyik helyen túl nő, akkor egyből kicsit vissza is vágjuk jelszóval.

Ajánlom