Adam M. Grant: Eredetik

KB könyvesblog
2019. dec. 15.
2 perc olvasás

Frissítve: 2020. okt. 21.

Pár hónapos sztori: egy boltban észrevettem egy álomszép lányt, aki vissza is mosolygott. A pénztárnál velem együtt végzett, és amikor pakolt el, láttam, hogy péksütit és gyümölcslevet vásárolt. Viccesen megjegyeztem, hogy „fő az egészséges életmód”, de ha már édesszájú, akkor elhívom egy kávéra. Sajnos az ajánlatra nemet mondott, de még ő is elismerte: ez eredeti volt.

De mi az eredetiség? Az értelmező szótár szerint „annak a személynek jellemző tulajdonsága, tehetsége, aki mást nem utánoz.”[1] Azaz, ők az úttörők, az eltérők, az újítók. Azok az emberek, akik megváltoztatják a világot. Vagy legalább – mint ahogy a példámban látható – valamilyen kreatív, talán meglepő módon oldanak meg egy problémát, vagy teljesítenek egy kihívást.

Az eredetiség egyszerre versenyelőny, hisz hatalmas előnyökhöz juttathatja az egyént; és egyszerre versenyhátrány, hisz így a különféle közösségekből való kitagadást kockáztatja. Adam Grant arra kíváncsi, hogy milyen körülmények támogathatják az eredetiséget, hogyan fejleszthető, és hogy hogyan tudnánk mi is eredetibbek lenni. A számtalan történet, példa és tudományos kutatás mind alátámasztja a szerző mondanivalóját.

És itt bele is kezdenék a „gyűlöletcunamiba”. Ezt a könyvet számtalan nekifutásra tudtam csak elolvasni: szinte MINDEN OLDALA FÁJT. A szerző fogta a különféle releváns kutatásokat és történeteket, bedobta, valamilyen nagyon távoli logikai rendszerbe sorolta és otthagyta az olvasót. Amikor már nem tudom hányadik oldalon azt olvasom, hogy X egyetem kutatócsapata valamilyen következtetésre jutott, majd egyből Y vállalat újszerű megközelítéséről értekezik, és itt megemlíti a Z kutatócsoport eredményét, és végig meg az összes létezhető forráson, és ennyi. Nem áll össze koherens egésszé, egyáltalán nem éreztem olvasóbarátnak.

Több eredetiséget vártam egy eredetiségről szóló könyvtő, nem volt semmilyen plusz hozzáadott érték.

Nem volt egy felvázolt modell, egy egységes elképzelés, hanem csak egy eredetiséggel kapcsolatos összegző unalmas írás. Még egy vicces szóösszetéttelel is lehetett volna az olvashatóságok javítani. Mondjuk, hogy az EREDETI-nél az első E betű jelenti az elengedni az alapértelmezett… és így tovább. Vagy valamilyen elképzelés, szerint rendezni a körülményeket. Nem volt igazán átérezhető logikai felépítmény, csak a kutatások tényáradata, amitől csak kapkodtam a fejem. Talán egy jobb ívvel, fele ekkora hosszúságban jó könyv lehetne, mert látszik a munka...

Az olvashatóság miatt én jó szívvel – különösen ritkán olvasóknak - egyáltalán nem tudom ajánlani: még én is szenvedtem vele, pedig elég olvasottnak tartom magam. Ha mégis megvennéd, akkor a könyv végén található cselekvési tervet mindenféleképp olvasd el. Itt a szerző pontokba szedve ad tanácsokat, és ezért olvashatóbb, gyakorlatias rész. Egyébként, az eredetiség sem csodafegyver: lásd a kezdősztorimat. Legfeljebb annyit jelent: merünk hibázni. Merjünk mi is hibázni! Azonban lehetőleg ne ezzel a könyvvel…

Ajánlom