A. J. Christian: A nőkkel csak a baj van?
- KB könyvesblog
- 2019. okt. 19.
- 3 perc olvasás
Frissítve: 2020. okt. 21.
Kezdésként a könyv megvételének történetét mesélném el. Megtetszett a címe. Ennyi (nem írtam, hogy hosszú történet lesz). Alapvetően egy – az angolszász irodalomban azért megtalálható – lányokról/nőkről szóló, könnyedebb, vicces műnek gondoltam a könyvet a cím alapján. Sőt, annyira biztos voltam a dolgomba, hogy még a leírást és a kiadót se néztem meg. Tévedtem. Egyébiránt én nem olvastam volna el a könyvet, de ha már így alakult, kivégeztem.
Az A. J. Christian írói álnéven dolgozó valójában magyar szerző egy „spirituális” tanító. Ahhoz képest, hogy egy ilyen karakternek emelkedetten kellene tekinteni az emberi nemre, így a nőkre is, lényegében egy közhely gyűjteménnyel találkoztam, némi ezós tanítással leöntve. Például az olyan mondatok, mint „a Nő is olyan mondat, melynek végére sosem kerül pont” vagy „a Nő ellentmondásból épül fel”, esetleg „a nő olyan, mint egy gyönyörű virág, amely a számára kellemes környezetben csodás illattal ajándékozza meg a világot, míg nehéz körülmények között csak tüskét növeszt.” Az oravecznórai magaslatokkal szinte minden oldalon találkozhatunk: nem tesz jót az olvashatóságnak.
A szerző emellett felállított elméletet a nők kényszerrendszeréről (pl. szépségkényszer vagy gyerekkényszer), mely kellően általános, de azért mégis csak újítás. Ez a rész azért még tetszett és elgondolkoztatott. A társkereső résznél átolvasta és összesűrítette a mindenféle helyen leírt „okos dolgokat”, például a flörtjeleket és a testbeszédet, a kapcsolatok/ismerkedés különféle lépéseit, vagy épp a sárkányfejeket. Az írás végén az egész könyvet az általa „energetikának” nevezett ezoterikus szemüvegen keresztül értelmezi, melynek már valóban semmi értelme nem volt. (Ahogy a későbbiekben láthatjátok majd, nem vagyok a spiritualitás ellen, de az ezotériát inkább csalásnak, mintsem értéknek tekintem).
Itt muszáj kiemelnem, anno milyen hihetetlen zavaró volt számomra, hogy a könyvben nulla hivatkozás volt. Azért érződik, hogy ezekre a szerző nem mind az „erdei remeteségben” jött rá. Vagy ha még magától is jön rá valaki – amit kétlek – akkor is utána nézhetett volna a szakirodalomnak. Így hatásvadásznak, súlytalannak érződőt az egész. Legalább, amikor kutatásokról ír, jelezhette volna valami forrást. Értem én, hogy „különlegesen látja a világot”, de akkor is óriások vállán állunk. Nem szégyen hivatkozni! Meg nem helyes dolog csak úgy számokkal dobálózni, hogy „valahol olvastam”.
A hivatkozásokon kívül nincs még a könyvben szószedet, vagy épp tartalomjegyzék. Van helyette reklám és egy egyoldalas, öntömjénező önéletrajzszerűség. Mi sem bizonyítja jobban a szerző a hagyományos könyvformátumok iránt érzett gyűlőletét, minthogy az előszó címe „Bevezető helyett”, az utószó helyén pedig „Végszó helyett” néven találunk egy fél oldalt. Végig olyan érzésem volt, mint ha a szerző egy péntek esti sörözés közben, kissé spiccesen és engem átölelve, bizalmasan megsúgja a nők viselkedését. Egy-két korsó után lehet, hogy nagyban helyeselnék, de józanul elég fárasztó volt. És ezen monológok leiratát szerkesztette meg a kiadó. Köszönjük!
Azért, hogy jót is mondjak, a nők lélekrajzáról írt fejezetekben volt egy remek logikai váz. A felsorolásszerű fogalommagyarázat segített mind a szerzőnek, mind az olvasónak a témánál maradni. Néhány rész egészen elgondolkodtató volt, az állításokkal nem is tudnék mindig vitatkozni. Viszont ezek is részben szájbarágós kinyilatkoztatásként, a Végső és Megdönthetetlen Igazságként érződnek (bár az elején leszögezi, hogy minden nő más, aztán erről mintha elfelejtkezne). Sehol sincsenek ellenérvek, rivális elméletek vagy ellentmondások. Inkább a végszóban még arra kér az író, hogy ÉN, a kedves olvasó ne okoskodjak és ítélkezzek, csak csináljam, amit leírt. Megjegyezném, hogy amikor nem gondolkodom, akkor épp alszom vagy agyhalott vagyok, de végül is mindegy…
Kár érte, mert alapvetően ez egy hihetetlen vicces könyv, vagy egy igen élvezetes sztorigyűjtemény vagy épp komolyabb, tudományosabb összefoglaló is (habár pszichológiai végzettsége a szerzőnek nincs) lehetett volna. Ehelyett egy hatásvadász és kellően közhelygyűjtemény lett egy ömlengő ezopápától. Ami nem mondom, hogy nem tartalmaz igazságot (hisz a sztereotípiáknak mindig van némi igazságmagva), de azért nem ebben a könyvben fogjuk megtalálni a nők megértésének a kulcsát. Ez a Szent Grál továbbra is várja a kerekasztal lovagjait, hogy felfedezzék.
Ajánlom:
ha Oravecz Nóra számodra a nagybetűs irodalom,
semmitmondó általánosságok érdekelnek,
hiszel a horoszkópban, rendszeresen mosod az aurádat és az összes védőangyalod nevét ismered,
ezohívő csajt szeretnél felszedni.
Nem ajánlom:
így van, nem ajánlom!
Szubjektív értékelés: 10/2,5
Amennyiben érdekel a könyv és támogatnád a blog működését - felár nélkül - kérlek, ezen a linken keresztül nézz szét az ország egyik legnagyobb online könyváruházában:
E-könyv:
Antikvárium könyv:
Köszönöm!
Comments