George R. R. Martin: Éjvadászok

KB könyvesblog
2020. okt. 31.
2 perc olvasás

Vannak szerzők, akiknek a neve egy művükkel összeolvad. Tolkienről A Gyűrűk Ura, Rowlingról Harry Potter, míg George R. R. Martinról a Trónok Harca univerzuma jut eszünkbe. Azonban az Agave által összeállított jelen novelláskötet a szerző egy kevésbé ismert, ámde ugyanolyan izgalmas sci-fi író oldalát mutatja meg.

Kép forrása: White.RainForest ∙ 易雨白林/Unsplash

A történetek itt lazán kapcsolódnak egymáshoz, de mind Martin sci-fi univerzumában játszódnak. A történelemben sok-sok ezer évvel járunk előrébb. A technológia hihetetlen fejlett, az univerzum hatalmas, és az emberek belakták a teret. Nem is látjuk át az idő és a tér egészét: csak néhol egy-két keresztutalást hallunk.

Nem véletlenül a "Történetek ezer világból" az alcím. Azonban bárhol járunk: visszafejlődve a föld alatt, egy cyberpunk jövőváros stricijei és kurvái között, a csillagok közti térben vagy egy „hivemind” által ostromolt kutatóállomáson,

a téma ugyanaz: az ember.

Már itt látszott, hogy GRRM az emberi lélek nagy ismerője. Számomra a hat történet közül a Csillaglány volt a legemberibb (és a legdurvább). A Greywater-állomás személyzete számos erkölcsi dilemmát vett fel: egy kisebb filmet vagy minisorozatot megérne. Az üvegvirág talán a legkülönösebb mind közül: egy elme/testcserés ősi kultusz papnőjével, és a civilizációk hősi – halottnak hitt – kiborg bajnokával találkozhatunk.

Halloween miatt pedig a címadó – az egyébként díjakat nyert – kisregény, az Éjvadászokat ajánlanám. Martin maga úgy jellemezte a művet, hogy „Psyho az űrben”. És nem is áll messze a valóságtól. Egy tudományos expedíciós csapat utazik a csillagközi térben élő legendák körébe vesző civilizációhoz. Náluk már csak a személyesen nem mutatkozó kapitány titokzatosabb. Vajon a titok egyben veszélyt is jelent?

Ajánlom: