Szerencsés Dániel - A 13. emelet
- KB könyvesblog
- 2021. máj. 30.
- 2 perc olvasás
Mindig is ódzkodtam az első regényes magyar íróktól. Valahogy még kipróbálatlanok, nem biztos, hogy jót vesz az ember, és ahhoz meg túl rövid az élet (meg a pénztárcám), hogy rosszat olvassak. Most mégis is esélyt adtam, és Szerencsés első könyvére az kell, hogy mondjam:
kiváló. Így kell krimit írni!
Bevallom, kicsit elfogult vagyok, mert nemrégiben kezdtem a detektívregényeket falni, és eleve imádom a film noirt, de itt mégis másról van szó. Maga a regény kiválóan ritmizált, feszes tempójú, a párbeszédek csattanósak és velősek. Tóth karaktere egy tipikus, kiábrándult öreg zsaru, aki kissé cinikus, de alapvetően az igazságot kutató férfi. Példakép. De tényleg, fantasztikus karaktert, és Szerencsés remekül illesztette ezt a kiégett, megfáradt zsaru karakterét a 21. századi multikulti epicentrumába, az Európai Bizottságba.

Ha már multikulti, itt meg kell említeni, hogy a könyv igenis is él olyan témákkal, amelyek ma divatosak, vagy épp elvártak. Az LMBTQ+ témát azonban nem éreztem erőltetettnek, sőt, valahogy emberinek, ráadásul a political correctness számtalan kritikát kapott a könyvben. Így a melegbárban játszódó jelenetek sem egy erőltetett elfogadáshimnuszok, hanem emberi történeteknek vettem (talán kissé furák, de mégis emberiek). Ezt így el tudtam fogadni.
Nem is beszélve arról, hogy nem csak a környezet, de a történet miatt is hihetetlen sok reflekció történik a modernkori társadalom-politikai vitákra és problémákra, úgy mind erőszakos PC, migráció, korrupció, drogfüggőség, prostitució és az urbanizált ember értékvesztése, értékkeresése. Mégis, nincs benne semmi erőltetett vélemény, a tanulság az olvasotól függ. Az egész így természetes.
A történet maga nem nagy durranás, igazából egy egyszerű korrupciós ügy van a háttérben. Igazából annyira piti, hogy a gyilkosságot emiatt egy kicsit túlzónak éreztem, de mondjuk ki enélkül meg nem lett volna sztori se, szóval ezt el tudom nézni. Emellett talán néha túl sablonos volt, de ezt még se éreztem erőltetettnek. Tény, hogy szinte már pipaszerűen pipálták a krimis kliséket, ennek azonban az az oka, hogy
a jelenre reflektáló, emberi történet valójában egy főhajtás a műfaj előtt.
A melegbárban játszódó jelmezbálos jelenet is erre bizonyíték. És azt kell, hogy mondjam, szerintem sikerült.
Szubjektív értékelés: 10/10
Amennyiben támogatnád a blog működését, kérlek, vásárold meg a könyvet az alábbi linkeken:
Köszönöm!
Comments