Ad astra – Út a csillagokba

„Per aspera ad astra.” Latin mondás, jelentése: göröngyös úton a csillagokig, jelentése az, hogy minden emelkedés küzdelemmel jár.” – Pallasz Nagylexikon

Formátumtól függetlenül szeretem a jó történeteket. Nyilván, más egy könyv és egy film eszköztára, így maga a hozzájuk való viszony is. A könyv bizonyos szempontból aktívabb, hisz az oldalakat bármikor megszakíthatjuk, kiemelhetünk mondatokat, reflektálhatunk rá, és ha egy történetről van szó, akkor a szereplők az író és az olvasó közösen hozzák létre saját, egyedi fantáziavilágukat. Egy filmnél a látványvilág eleve adott, így a befogadó tényleg csak passzív befogadó. Nyilván, ez egy történetnél kevésbé fejleszti a fantáziát. Viszont, így maga a látvány lehet igazán grandiózus.

Fotó a film hivatalos oldaláról

Az Ad Astra c. film tipikus példa arra, hogy miért éri meg filmeket (is) nézni. Egyszerűen lebilincselő, gyönyörű film: minden képkocka egy műalkotás. Nem csak Földünk élettel telítettsége, a Mars és a Hold idegensége és vadsága, az űrhajók mesterséges sterilitása és a világűr sötétségének elképzelhetetlen monumentalitása, hanem a belső terek finom világítása is remekművé teszi ezt az alkotást. Az akciójelenetek mozgalmasak, reálisak, szinte én is veszélyben érzem magam. A zene szintén egy mestermű.

Fotó a film hivatalos oldaláról

A szereposztás kiváló. A mellékszereplők között Tommy Lee Jones nagyot alakít, tökéletesebb castingot el se tudok képzelni. Brad Pitt, mint főszereplő tökéletesen hozza a mindig nyugodt, céltudatos és kiegyensúlyozott férfit. Talán, néha már túl jó: nem hibázik, és olyan, mintha egy autista, vagy egy biorobot lenne. Kevés benne az érzelem, érzelemkifejeződés (ezt akarja kiemelni a rendszeres pszichológiai vizsgálat momentumai). Irreálisan nyugodt, emberfeletti ember. Pitt karakterének ezen kell változtatni, felfedeznie az érzelmi oldalát. Ehhez megrázkódtatás kell: és így lesz a tézisből, antitézisből szintézis.

A látvány mellett a történet ezen mélysége az, ami igazán érdekes. Ez a film az apa-fiú dinamikáról, apa-komplexusról, a férfivá válásról és a férfiasságról, felelősségvállalásról, az értékeinkről szól.

A kérdés: vajon mi fiúk, képesek vagyunk szembenézni apáink bűneivel, gyarlóságaival? És a saját magunkéval?

A sztori önmagában azonban nem valami izgalmas, hisz nincsenek óriási csavarok. A történet ráadásul hihetetlenül ősi: a hős, aki utazásra indul az ismeretlenbe tipikus mitológiai karakter. Viszont a vele megtett úton önmagunkra is reflektálhatunk. S mindezt elképesztő kinematográfiával tálalva.

Ajánlom:

• ha szeretet a mély emberi momentumokat,

• az elgondolkodtató történeteket, és/vagy

• a grandiózus látványt

Nem ajánlom:

• Sokan nem szeretik a lassabb, mélyebb filmeket. Ha te ezen emberek közé tartozol, nagyon fogod unni ezt a filmet.

Szubjektív értékelés: 10/9,5

Amennyiben további posztokat olvasnál, és támogatnád a blog működését - felár nélkül - kérlek, nézz szét az ország egyik legnagyobb online könyvesboltjában, a lenti linken keresztül: https://lira.hu/tradetracker/?tt=4784_12_360807_